Fazakas Ildikó pszichológus a sepsiszentgyörgyi Állomás negyedi 6-os óvodában a Pro Pignoris Egyesülettel közösen szervezett júniusi előadásának témája a Szexuális bántalmazás gyerekkorban. Ebből szemlézünk.
Mit tehetünk?
Tennivalók, ha azt gyanítom, hogy a gyermeket szexuális visszaélés érte:
Körültekintő magatartás; odafigyelés minden jelre, ami arra enged következtetni, hogy a gyermek kitett a bántalmazás veszélyének.
Jegyzetelés. Az első pillanattól kezdve, amikor felmerül a gyanú, oda kell figyelni a gyerek testbeszédére, a viselkedésében bekövetkezett változásokra, érzéseire, szóhasználatára, lényeges ezek feljegyzése.
Alkalom teremtése előítéletektől mentes beszélgetésre, melyben szerepet kaphat az aggodalom kifejezése, hogy rosszul érzi magát vagy szomorú a gyerek. Ez lehetőséget teremt számára, hogy elmondhassa, mi történt vele.
Nincs helye követelőző vagy erőszakos magatartásnak.
Nem szabad helyette megfogalmazni a feltételezéseket. Biztosítani kell a gyermeket arról, hogy bármikor beszélhet. Fontos észben tartani, hogy ami a gyerekkel történt, nem múlik el nyomtalanul, és idővel egyre nagyobb nehézséget okozhat számára!
Szakmai segítség keresése.
Megelőzés
A gyermekeknek tisztában kell lenniük az intim testrészeikkel, azzal, hogy a száj, a nemi szerv, a fenék, illetve a lányok mellkasa az intim területek, testrészek közé tartozik. A gyerekeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy melyek azok a körülmények, amikor normális, ha megérintik az intim testrészeiket (pl. ha pelenkát cserélnek a kisbabán; ha a gyermek beteg vagy fájdalmat érez, akkor az orvos megvizsgálja az érintett területet).
Beszélgessünk a gyermekekkel, hogy milyen érintéseket kedvelnek és miket nem. Melyeket tekinthetünk jó és melyeket rossz érintéseknek. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy nem kell megérinteniük azt, akit nem szeretnének. Például nem kell megölelniük valakit, aki nem kellemes számukra, vagy akitől kényelmetlenül érzik magukat. Ha egy gyermek kellemetlennek érez egy érintést, testi kapcsolatot, minden esetben joga van ezt kinyilvánítani.
Különbséget kell tenni a titkolódzás és a meglepetés között. Nem helyénvaló, ha egy felnőtt titoktartásra kér egy gyermeket. Beszélgessünk a gyermekekkel ezekről a különbségekről!
Biztosítani kell a gyereket arról, hogy nemet mondhat a felnőtteknek, ha kényelmetlen helyzetbe hozzák őt.
Értessük meg a gyerekkel, ha olyan helyzetbe kerül, ahol valaki meg akarja nézni vagy érinteni az intim testrészeit, esetleg saját intim testrészét akarja megmutatni, bármilyen eszközt felhasználva otthagyhatja, anélkül hogy később bajba kerülne. Támogassuk a gyermeket abban, hogy ha sérelem éri őt, akkor a felnőttekhez fordulhat segítségért, és értessük meg vele, ha az első felnőtt valamiért nem hisz vagy nem segít neki, akkor tovább kell mennie a következőhöz.
Meg kell tanítani a gyermekeknek, hogy ha inzultálja vagy bántja őket egy felnőtt, azért sohasem ők a felelősek. A gyermeknek tudnia kell, hogy az ilyen viselkedés semmi esetre sem az ő hibája.
