Biztosan tudom, hogy a fehér tejű keserűgombát (Lactarius piperatus) minden megyénkbeli polgártársam ismeri.
Árulják is nagy halomban szerte a megyében, szó szerint „úton-útfélen” s valamennyi piacon, már ahonnan a rosszul tájékozott kereskedelmi és rendtartó hatóságok nem üldözik el a gombaárusokat. Ám azért azt is megjegyezném, hogy az összetévesztés (szerencsére nem ártalmas gombákkal) sem ritka, például a zöldülő tejű keserűgombával (L. glaucescens) vagy az inkább ősszel gyakori és a fehértejűt helyettesítő pelyhes keserűgombával (L. vellereus), a figyelmetlenebbek a nem tejelő földtoló galambgombával (Russula delica) ennek hasonló fehér színe miatt. Jegyezzük meg: a keserűgomba (csak nyersen keserű) fehér lemezei egymáshoz tapadóan sűrűek, ami nem jellemző a többi felsoroltra. A pelyhes (ezt fanyar és sütéssel is maradandó íze miatt nem szeretjük), nevéhez hűen, a kalap tetején bársonyos tapintású, szürke. Az értéktelen (de ehető) földtoló (más néven fehér) galambgomba nem tejel.
Az én kedvenc gombám is a tejelőkhöz tartozik, bár ezzel nem vagyok egyedül, s ezek a fenyők gyökerével szimbiózisban élő rizikék (ízletes r., lucfenyvesi r., jegenyefenyő-r., vörösödő tejű r.). Leggyakoribb az ízletes (3. kép) és a lucfenyvesi rizike, mindkettő tejnedve a szabadban zöldülő, narancssárga, a tönkjük üreges, kalapjuk öves rajzolatú, narancssárga. Fiatal fenyvesekben keressük a rizikéket. Kisütve, juhtúróval az ízük páratlan.
A kenyérgomba (L.volemus, 1. kép) kellemes ízű, fehéres teje levegőn barnul, nyersen is fogyasztható (bizonyára ezért kapta a nevét). A nagy melegben nedve üdítő. Merev húsú, mint a többi tejelő gomba, rozsdabarna, narancssárga színe uralkodó a kalapon, tönkön, lemeze fehér. Előfordul a vegyes, lombos és fenyőerdőkben. Nálunk gyakori.
A többitől tejnedvükkel könnyen elhatárolható gombák között kimondottan mérgező nincs, de nagy részük csípősségük miatt (ami hőkezeléssel sem tűnik el) nem fogyasztható. A rizikékkel szokták összetéveszteni néhányukat, különösen a nyírfaszőrgombát (L. torminosus, 2. kép). A faj neve – torminosus – kólikát, görcsös hascsikarást jelent. Erről a fajról az északi népek másként vélekednek. Szerintük alapos átfőzéssel és a lé elöntésével fogyasztható.
Ha a megtört tejelő gombák tejnedvét megnyalintjuk, egyben érzékelve édeskés vagy csípős ízüket, magunk is eldönthetjük, hogy fogyaszthatók-e vagy sem.
