Mocskos, szurtos mindig Pali,
Mert nem szeret megmosdani.
Megharagszik a mosdótál:
Megállj, megállj, te mocskos Pál!
Mocskos Pali szalad, szalad,
Kiabálja, hogy: nem szabad!
Utoléri a mosdótál:
Megfogtalak, te mocskos Pál!
S megfürdeti, megmosdatja –
Cirmos cica meg kacagja.
Tréfa
Gyere velem.
– Hova?
Mókust fogni.
– Hol a mókus?
Ágon-bogon.
– Hol az ág-bog?
Cserfán, tölgyfán.
– Hol a cserfa, tölgyfa?
Zöld erdőben.
– Hol a zöld erdő?
Cserebogár lerágta.
– Hol a cserebogár?
Bábaszarka megette.
– Hol a bábaszarka?
Héja bekapta.
– Hol a héja?
Vadász lelőtte.
– Hol a vadász?
Vacsorál,
Előtte egy teli tál,
Gyere, együnk mi is, Pál!
Madárszárnyak
Vándor, állj meg! Az ég harsan.
Hova mennél a viharban?
A sötét, vad éjszakában
Szól az orkán orgonája,
Záporesőt ont a felhő,
Recseg-ropog, zúg az erdő.
Ki-kigyúl az égi fáklya,
Ijesztő fényt vet a fákra.
Égő világánál
Cikázó villámnak
Itt is, ott is látszik
Fészke egy madárnak.
Puha fészke fölött
Kiterjesztett szárnya
Szeretettel borul
Gyönge fiókjára.