– Vakáció van – így Zoltán –, de az nem jelenti azt, hogy teljes egészében leállt az élet Kézdivásárhely sportmozgalmában. Az asztalitenisz-iskola egészen rövid szünet (július 14–19. között) után folytatja a rendszeres edzéseket. A célja továbbra is az, hogy tehetségeket fedezzen fel, beoltsa a rendszeres sportolás gyakorlatát a gyerekekbe, felnőttekbe egyaránt. Fiatal, alig egyéves az asztalitenisz-iskolánk, de már adott két tehetséges gyereket a Nagy Mózes Sportklubnak: Popov Szabolcs és Gocz Norbert a két „ígéret”. Más a helyzet az atlétikaiskolánkkal, hiszen alig egyéves működése után leállni készül. Hiányzik gyerekeinkből a kitartás, de a szülőkben sem él a Kalith Attila bácsi idején tapasztalt sportszeretet. Öt versenyt is szerveztünk (20–60 résztvevővel), de ez is kevésnek bizonyult az egykori sportszeretet újraélesztéséhez. Az egy év alatt egy rendkívüli adottságokkal megáldott kis atlétát fedeztünk fel, Gávay Leonárdot. Az ő példája buzdít arra, hogy ne adjuk fel, s folytassuk az atlétikaiskola tevékenységét. Folytatni fogjuk... Na de menjek tovább, s hadd mondjam el, augusztus 1–2-án megrendezzük a Kelemen Elemér Emlékserleg minifocitornát. Ezt újabbak követik majd, és mindenik emlékserleg más, egykori labdarúgónagyság nevét fogja viselni. Célunk, hogy ily módon is kifejezzük tiszteletünket a hajdani focinagyságok iránt, életben tartsuk emléküket. Szeptember 26–28-án mi rendezzük a XI. IKE Sportnapokat. Eddig ötöt rendeztünk, ez lesz a hatodik. Hogy Erdély-szerte ragaszkodnak a mi rendezésünkhöz, ez sokat mond. Szeretettel várjuk a résztvevőket.
Kocsis Zoltán mondandójára a KSE labdarúgócsapatának jövője körüli beszélgetés tett pontot. Mi tagadás, elsősorban ez a téma vitt Kézdivásárhelyre. Nem véletlenül, hiszen szeptember 15-én lesz 102 éve, hogy megalakult a KSE, és október 6-án lesz szintén 102 éve, hogy a KSE labdarúgócsapata lejátszotta első mérkőzését: KSE–Brassói Iparos Ifjak Önképzőköre BÖTC 2–0. Na és az is közrejátszott, hogy közel kétéves kihagyás után (a 2012–2013-as bajnokság négy fordulója után a város vezetése támogatásának hiányában visszalépésre kényszerült a Kézdivásárhelyi Sport Club) Kézdivásárhelynek újra van IV. ligás csapata, ráadásul KSE néven. Örven­detes ez a siker, hiszen ez jelentheti az első lépést a város labdarúgósportja kimozdulásának a holtpontról. Kíváncsi voltam, maga a város hogyan értékeli ezt az eredményt. Él-e még az a lokálpatriotizmus, mely évtizedeken át jellemezte a kézdivásárhelyi embereket?
– Jóleső érzés kerített hatalmába – így a közben megérkezett Kölcze Gábor edző –, amikor visszajutottunk a IV. ligába. S most élek a lehetőséggel, hogy a nagy nyilvánosság előtt is megköszönjem játékosaimnak kitartásukat, hozzáállásukat; és köszönetemet fejezem ki támogatóinknak – polgármesteri hivatal, Székely vendéglő, a For you, Enter, Ella-Com, Goldim kft.-knek, Farkas Leventének, Szálteleki Lászlónak és mindazoknak, akik erkölcsileg is mellettünk álltak, lelkileg is segítettek. És akkor hadd soroljam fel a feljutást kiharcoló játékoskeretet: Fekete Balázs, Bence Róbert, Vargyasi Csongor – kapusok, Pethő Csongor, Fazakas George, Tusa Levente, Erős Erik, Csomos László, Erdő László, Haag Szabolcs, Szurdu József, Vitán Domokos, Deák-Fogarasi Norbert, Albu Norbert, Háromszéki Roland, Szőcs Szabolcs, Kovács István, Bencze Róbert, Tódor István, Doczé Szabolcs, Incze Attila, Bencző Botond, Forró Alpár, Kovács Albert, Szőcs Csongor – mezőnyjátékosok. Egyébként ezzel a kerettel kezdjük meg július 16-án 18 órakor a felkészülést a 2014–2015-ös bajnoki évre. Természetesen, kapunk nyitva áll, szeretettel várunk mindenkit, aki nálunk szeretne focizni. Ez azt is jelenti, hogy szándékunkban áll a keret megerősítése, felfrissítése négy-öt játékossal. És azon is gondolkodunk, hogy július 21-től edzőtáborban folytassuk a felkészülést, hiszen első célunk a tisztes helytállás, a bajnokság jó középmezőnyében végezni. Az első célunk, mert van más is: a kézdivásárhelyi fiatalok visszahódítása a labdarúgáshoz, hiszen az ő hivatásuk lesz továbbvinni azt a láthatatlan stafétabotot, melyet ezzel a feljutással adunk át nekik.
Közben beszaladt Szabó Vincze Árpád, a KSE alelnöke, a labdarúgásért felelős egyesületi vezető. Nem üres kézzel érkezett, a feljutást kiharcoló labdarúgók tiszteletdíját hozta (!!!). Ami pedig a mögöttünk maradt bajnokságot, a csapat feljutását illeti, csak elismerő szavakkal nyilatkozott. És az általa megfogalmazott terv is a kézdivásárhelyi labdarúgás jövőjét helyezte előtérbe, a sportszeretetet, a lelkiismeretes és becsületes nevelőmunkát. – Igyekezni fogunk – mondta – és támogatjuk, hogy a Kézdi­vásárhelyi KSE labdarúgócsapata emelt fővel teljesíthesse a város sportbarátainak elvárását, ez pedig nem más, mint a hagyományokhoz méltó szereplés.
S ha már együtt voltunk, érdeklődtem a KSE-ről mint a város sportmozgalmának zászlóvivőjéről, vagyis hogy áll a sportegyesület szekere, merre tart a jövőben.
– Tizennégy szakosztálya van – így Szabó úr –, egészen pontosan: jégkorong, kosárlabda, teremfoci (futsal), rádiósok, karate, cselgáncs, testépítés, teke, tenisz, kerékpározás, sí, sakk, labdarúgás, hegymászás-barlangászat. A teremfoci, a kosárlabda, a jégkorong, a testépítés, a rádiósok országos bajnokságok szereplői. Mindezek a sportágak, na és a cselgáncs, valamint a karate is sokat tesz az utánpótlás neve­lése terén. Jól képzett szakemberekkel rendelkeznek, munkájuk fő jellemzője a szaktudás mellett a lelkiismeretesség. Az pedig külön elégtétel, hogy élvezik az önkormányzat támogatását, na és mindeniknek megvan a maga támogatottsági köre. Kötődnek a városhoz, a város pedig hozzájuk. S ez távlatilag is reményt keltő. Ne feledjük, a város sportéletének hagyományai valamennyiünket köteleznek!
Így igaz, valamennyiüket kötelezi, mindenekelőtt a jobbra, beleértve a város, az egyesület vezetőit, az edzőket, a sportolókat és nem utolsósorban a város lakosságát is, hiszen csak együtt, egy családot alkotva teljesíthetik a nemes célt.