A szombati sepsiszentgyörgyi gombaismereti (igen népes) kirándulásunk mintegy 15–20 gombafaj megismerését tette lehetővé. Hogy minden részvevő (még a gyerekek is) tele kosárral mentek haza, azt a kellemes időjárásnak és a bőséges gombatermésnek köszönhetjük. Bár a gyűjtés inkább két ismert fajra, a fehér tejű keserűgombára és a piruló galócára irányult, nem maradt el a kosárból a két megismert tölcsérgomba sem.
A tölcsérgombák erdőben, legelőn egyaránt előfordulnak, mivel bomló szerves anyagból (avar, fahulladék, trágyázott legelő stb.) táplálkoznak, s mint lebontó szervezetek, környezetünk hasznos élőlényei. Az inkább ősszel megjelenő sereges tölcsérgomba (Clitocybe gibba, 1. kép) már most, nyár közepén valóban seregesen megjelent. A nemzetségre jellemzően tölcséresedő. Halvány bőrszínű kalapja, lefutó fehéres lemezei szívós tönkön ülnek, és ha kiemeljük a talajból, „magával hozza” a táplálékát, az összetömődött nedves avart. Elkészítés előtt a rostos tönkjét vágjuk le.
Távolról is érezhető, ánizsra emlékeztető illatú a zöld ánizsgomba (C. odorata, 2. kép), amelynek kalapja fiatalon élénkebb, később elhalványodó zöldes, és nem annyira tölcséres, mint az előbbi. De illata, külseje felkeltette az érdeklődést, és szagolgatták, akik eddig nem találkoztak vele. Fűszergombaként használjuk, elkészítve önmagában nem biztos, hogy ízleni fog.
Nem sikerült bemutatnunk (mert ezúttal nem talált senki) a viaszfehér tölcsérgombát (C. phyllophila, 3. kép), amely eltérően az inkább mezőn előforduló mezei tölcsérgombától (C. rivulosa) lomb- és fenyőeredőben lelhető fel, helyenként tömegesen. Ezek a gombák mérgezőek (idegmérget, muszkarint tartalmaznak). Kevésbé tölcséresedő, fehér kalapú, krémszínűvé változó, kissé lefutó lemezekkel. A mezei tölcsérgomba a szegfűgombával azonos helyen, olykor közelében is előfordul. Ezért a jól ismert szegfűgomba gyűjtésekor vigyázni kell, ne kerülhessen közéje mezei tölcsérgomba.
