Egy nagyméretű rendezvénysorozat előtt sok a feladat, utána meg sok kérdés fogalmazódik meg. Szeretnék néhány kérdésre válaszolni, kötelességemnek eleget tenni.
Miért kellett hétköznap szervezni a Kálvin-szobor avatóját? Kálvin János a Picardia tartománybeli Noyon-ban született 1509. július 10-én.
Hogy lehetett éppen oda helyezni a szobrot? Egy jól sikerült szoborra szívesen tekint az ember, de Isten házának „előterében látszani” azt mutatja, hogy mindenekfelett a Teremtőre kell figyelnünk.
Szükséges megköszönni a sok fáradozó ember munkáját? Igen, fontos a hála szavát kimondani, leírni.
Szívesen, Isten iránti hálával, köszönöm mindenkinek a szolgálatát: a Tóth Anna lelkésznő által vezetett egyházközségi nőszövetség tagjai hajnali-nappali munkáját, a Bocz Rita által irányított vallástanárnők szolgálatát, a teológusok fáradozását, a kántorok énekét-segítségét, az ifisek, önkéntesek jókedvű segítségét, a presbiterek fizikai munkáját, a névtelenségben maradó egyháztagok önzetlenségét, lelkipásztorok, bibliodrámás szakemberek meglepetéseit… Biztos, hogy hiányos a felsorolás, de mindenki tette a rábízottakat. Cselekedett, szolgált Isten dicsőségére.
Kálvin János fő művében, az Institúcióban minden oldalon legalább négy igeszakaszt idéz, használ fel a keresztyén vallás rendszerének leírásában. Ezért Jézus Krisztus szavaival szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, aki segítette, támogatta a Magyar Reformátusok 7. Világtalálkozóját: „Úgy fényeljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt. 5,16)
NT. INCZE ZSOLT GYÖRGY,
a Sepsi Református Egyházmegye esperese
Az Egyházi élet támogatója a Sepsi Református Egyházmegye