Mindössze hat órát tartott az Egyiptom és az Arab Liga által javasolt tűzszünet. Mivel a Hamász vezetői nem értettek egyet vele, s változatlan intenzitással folytatták rakétatámadásaikat az izraeli települések ellen, az izraeli hadsereg is újrakezdte a légitámadásokat.
Folytatódik az Erős Szikla nevű hadművelet, negyvenezer tartalékost is mozgósítottak, Izrael szárazföldi beavatkozásokra is készül, izraeli gépek a Hamász vezetőinek lakásait bombázzák, egyre több a palesztin civil áldozat, hiszen a palesztin terroristák rakétakilövő állomásaikat sűrűn lakott övezetekben rejtik el! Egyre több a civil áldozat mindkét oldalon, a Hamász-támadásokat és a reprezentatív izraeli választ három izraeli és egy palesztin gyermek erőszakos halála motiválta, de ok amúgy is van elég ebben a térségben – nemigen lesz béke az olajfák alatt!
És most egy szubjektív történet. Pesti történész barátom mesélte még az ősszel – a véletlenről vitatkoztunk, elszántan és következetlenül – tragikus kalandját. Jeruzsálembe hívták meg egy történész konferenciára, ahol az előadások szünetében összeismerkedett egy angol kollégájával. Érdeklődési területük – a római birodalom szövevényes története, különös tekintettel a zsidó háborúra – közelítette őket, megbeszélték, hogy a konferencia szabadnapján, délelőtt tízkor találkoznak egy belvárosi bár teraszán, hogy közelebbről is megismerkedhessenek. Barátom elindult, egy különös útágazáson kellett átkelnie, öt piros lámpán, hogy elérhessen az utca túlsó felén lévő bárig. Már átkelt kettőn, látta ismerősét, integettek is, amikor észrevette, hogy kioldódott a cipőfűzője. Lehajolt, hogy megkösse, ismét pirosra váltott a lámpa, veszített néhány percet, s amikor megindult, hirtelen hatalmas robbanás rázta meg a környéket – égbe szállott a bár. „Ha nem oldódik el a cipőfűzőm – mondotta szomorúan –, hamarabb érek oda, és én is meghalok.” Na, mi véletlen? Ezt nem tudjuk, a filozófia sem definiálta mibenlétét, de azt tudjuk, hogy mi nem az! A palesztin–izraeli konfliktus, az állandó terrortámadások és válaszcsapások bizonnyal nem azok. Az áldozatok jórészt civilek, számuk egyre nő, az ENSZ tehetetlen, a diplomáciai tárgyalások általában megfeneklenek a szemben álló felek végtelen makacsságán és őrült elszántságán. A zsidókat bele akarják hajtani a tengerbe, ők pedig ezt értelemszerűen nem akarják. A történetek összeérnek, felszikráznak a felismerések, de nem vonja le senki. És hullanak a rakéták, robbannak a terroristák testére kötözött bombák. (Az öngyilkos arab merénylőknek a második világháborús japán kamikaze pilóták a példaképeik, akik a célnál robbantanak, jelmondatukat is átvették! Egy álomban élünk, amelynek holnap halál a neve!) Nincs megállás.
