Napjainkban a bölöni ember fő megélhetését a mezőgazdaság és az állattartás adja. Az idősebb és fiatalabb lakosok ebből egészítik ki a havi nyugdíjat, jövedelmet. Megszokott, hogy reggel és este elindul a szekér a falu utcáin, s összegyűjti a háztáji gazdaságokból származó tejet, amit aztán a tejbegyűjtő központban tárolnak, míg megérkezik a faluról falura járó tejes teherautó.
Ez így történt egészen addig, amíg – ez év nyarán – meg nem növekedett a napi tejmennyiség. Tudott dolog, hogy az állatállomány évről évre gyarapodik, a helyi gazdaegyesület azonban nem módosít a tejvásárlókkal kötött szerződésen, amelybe belefoglalják a felvásárolt tej mennyiségét és minőségét is. Emiatt feszültségek adódtak a tagok és az egyesület vezetősége között. A gondok abból származnak, hogy az egyre több kisfarmos gazdából alakult csoport tejét feltétel nélkül elfogadják, míg az egy-négy tehenes gazdákat kezdik visszautasítani. A vezetők azzal érvelnek, hogy a házi tej minősége nem felel meg a felvásárló által szabott követelményeknek. Ez váltotta ki azt a vitát, amely miatt tollat ragadtam.
Az történt ugyanis, hogy két koros asszony a megszokott időben, az utca sarkán várta a házi tej összegyűjtésére küldött szekeret. Nem sejtették, hogy mi vár rájuk: amikor beidegződött mozdulatokkal át akarták nyújtani a fogatosnak tejeskannáikat, az leszólt, ne nyissák ki azokat, mert utasítást kapott az egyesület alkalmazottjától, hogy nem veheti át tőlük a tejet, mert nem felel meg az egészségügyi normáknak. Állítólag egy napokkal korábban az úton vett tejminta igazolja a visszautasítást. A két asszony megdöbbenve kényszerült hazavinni a tejet. A történet itt nem ér véget, mert a család nem nyugodott bele a helyzetbe. Előbb telefonon érdeklődtek a gazdaegyesület alkalmazottjától, békés válasz helyett azonban gorombaságokat és erőltetett, érthetetlen magyarázkodást kaptak, hogy a két háztartásból származó tej minőségileg nem felel meg, sőt, ,,mocskos”, ezért két napig nem vehető át.
A család útja másnap a hivatalokba vezetett, ahonnan szintén telefonon kértek tájékoztatást az egyesület elnökétől és a szóban forgó alkalmazottól a két gazda tejének minőségével kapcsolatosan. A családnak és a hivatalbelieknek adott válasz ellentmond egymásnak, és amikor a helyszínen, Bölönben keresték a laboratóriumi vizsgálat eredményeit, az derült ki, hogy az alkalmazott állítása és a valóság között nagy különbség van. Meglepő módon más kisfarmos gazdák – köztük az alkalmazott hölgy – tejében a nálunk kifogásolt érték duplájánál is többet mértek, de ezen gazdák tejét mégis elfogadták! Miután pedig a család lépett és intézkedett, hirtelen megérkezett a helyi állatorvos, aki a házi vizsgálat során továbbította az alkalmazott üzenetét: „a tej elfogadható”. Másfél nap alatt a tehén és teje megjavult, megtisztult...
Ennek ellenére az érintett család úgy értékeli, hogy az intézkedés önkényes, vagyis Bölönben vannak elfogadott és visszautasított gazdák. Ezt a kolozsvári laboratóriumból kapott információk is igazolják. Közölték ugyanis, hogy ők nem kérték fel az illetékes bölöni alkalmazottat e személyek megalázására, tejének visszautasítására, ellenben tájékoztatnia kellett volna a gazdákat a tej minőségi javításának folyamatáról. Ezek után az a kérdés, hogy miért és kinek hozták létre az egyesületet. Azért-e, hogy képviselje a bölöni állattartó gazdákat, vagy azért, hogy önkényuralmat és fizetést kapjanak az alkalmazottak?
SZABÓ ANNA
