Abrak. Késő a lovat a hegy alatt abrakolni – ezt a közmondást mindenki ismeri, arra szokták mondani, aki későn gondolja meg, mit akar tenni. Hazajár, mint Buki lova az abrakra – vagyis visszatér oda, ahol jobb dolga volt. Azt is szokták mondani: a jó kocsis abrakkal eteti a lovát, a rossz pedig elissza az abrak árát. Az abrak sok más szólásmondásban is szerepel: az állateledelt, szemestakarmányt nevezik így, amivel a háziállatokat, de különösképpen a lovakat etetik. Nem mondjuk abraknak a szálastakarmányt: a füvet, a szénát, a szalmát.
A csikós a pusztai legelőkön tavasztól őszig kint háló ménes pásztora. Régen az uradalmakban a növendék csikókat őrző cselédet hívták így, az alföldi pusztai legelőkön a legeltetés idejére a cifra ménes mellé a lótartó gazdák fogadták fel.
Hidegvérű lovaknak nevezik a lassúbb mozgásúakat, ezek általában nagytestűek, izmosak és nyugodt természetűek, jobban bírják a hosszú ideig tartó megterhelést. Vannak még melegvérű, póni- és kis lovak is. Emberre is mondhatjuk, hogy hidegvérű, mégpedig arra, aki nyugodtan, higgadtan, megfontoltan tud dönteni, de aki szívtelen és kegyetlen, az hidegvérrel tud olyasmit tenni, amitől mások megborzadnak.
Az istráng a lószerszám része, az a kötél, szíj, esetleg lánc, amivel a lovat a fogat elé kötik. Arra, akinek nem fűlik a foga a munkához, azt mondják: nem nagyon szaggatja az istrángot.
A karikás, karikás ostor rövid nyelű, kenderkötélből és szíjból font állatterelő eszköz. Csikósok, gulyások, csordások, kondások és csürhések, régebben a juhászok használták. Két részből áll: a tulajdonképpeni ostorból, amely szíjból készül, és a rövid, gyakran díszített nyélből. Az ostor részeit réz- vagy vaskarikával kapcsolták össze, erről kapta a nevét. Erről is tudunk közmondást: a végén csattan az ostor – ami annyit tesz: A végén derül ki, hogy mit ér vagy hova vezet valami, a meglepő fordulat az események végén szokott bekövetkezni.
A kenter a vágta egyik fajtája: a könnyű vágta. Aki kenterben győz, az nagyon könnyen, fölényesen nyer, aki pedig kenterben megy, messze a mezőny előtt tör a cél felé. Azt mondjuk, hogy kenterben veri, amikor valaki könnyűszerrel nyer, nagy fölénnyel megelőzi ellenfelét.
Lócsiszárnak nevezték azt a lókereskedőt, aki eladandó lovait úgy tette kelendőbbé, hogy a ló testét sokat kefélte és törölgette, mintegy kicsiszolta, hogy fényesebb legyen.
Végül pedig, mielőtt elaludnátok, azt tanácsoljuk: az eszetek legyen mindig a helyén, nehogy valaki lóvá tegyen benneteket – vagyis óvakodjatok attól, aki becsap, rászed, megcsal, félrevezet, megtéveszt.    (f. e.)

(Forrás: www.lovaskalendarium.com)