Második alkalommal emlékeztek e hónapban szülőfalujában Dózsa Györgyre halálának 500. évfordulóján. A szombati ünnepség megemlékező istentisztelettel kezdődött, majd a község főterén álló monumentális Dózsa-szobornál folytatódott.
Isten igéjét Marosi Károly református lelkipásztor hirdette, felidézte a település legnagyobb szülöttjének alakját, majd a helybeli Darkó Jenő-iskola tanulói az alkalomhoz illő verseket szavaltak, és fellépett a Harmónia vegyes kórus. A múltidézésben csatlakozott a dálnokiakhoz a két magyarországi testvérközség, Cserszegtomaj és Noszvaj, valamint Dévaványa küldöttsége. Elsőként Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke szólt az egybegyűltekhez, és emlékeztetett arra, hogy „Dózsa György székely volt, hiába próbálták már a elmúlt rendszerekben kisajátítani, hiszen volt ő már németül Georg Dozsa, románul Gheorghe Doja, szlovénül Juraj Dóza, de bárki bármit mond, Székely Dózsa György volt, és ezt nem én, nem mi állítjuk, hanem történelmi dokumentumok igazolják”.
A megyei önkormányzat vezetője átadta Bartók Ede Ottó polgármesternek Háromszék vármegye címeres történelmi zászlóját, és arra kérte: „tegyék a zászlót az őt megillető helyre, vigyék magukkal minden jeles egyházi és világi ünnepen, legyenek büszkék rá, legyünk büszkék arra, hogy székelyek vagyunk”.
Az ünnepségen jelen levő Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja Dózsa példáját említve összefogásra ösztönözte a jelenlevőket, és elismerését fejezte ki azért, ahogy a szülőfaluban Dózsa György emlékét halála után fél évezreddel is mély meggyőződéssel ápolják. Ezt követően megkoszorúzták a Dózsa-szobrot, majd a művelődési otthon udvarára vonultak az egybegyűltek, ahol Kiss István egri fafaragó készülő Dózsa-szobrát tekintették meg. Ugyanott Bartha Gábor és Bartók Ede Ottó, Cserszegtomaj és Dálnok elöljárója elültette a két település barátságát és testvériségét jelképező tiszafát, és felavatták a két község közel egy évtizedes testvéri kapcsolatát megörökítő, gránitkőbe helyezett emléktáblát, melyen a Cserszegtomaj – Dálnok. Egy haza, egy szív. A. D. MMXIV szöveg és évszám olvasható.
A megemlékezés zárómomentumaként a résztvevők a művelődési otthon nagytermében megtekinthették a dévaványai küldöttség által elhozott, a Dózsa-féle parasztháború 500. évfordulója tiszteletére rendezett emlékkiállítást. A tárlatot Ágoston Sándor dévaványai történész, önkormányzati képviselő mutatta be, felidézte, hogy a két település történelme összefonódik, hiszen Dózsa György jegyzője, kancellárja és tábori főpapja Dévaványa római katolikus plébánosa, Ványai Ambrus volt, aki a Ceglédi kiáltványt is megírta. „Ványai Ambrus nem menekült el, vállalta a sorsközösséget Dózsa Györggyel, Dózsa Gergellyel és a többi mártírral” – mondotta többek között a történész.
