Ünnepelt Háromszék az elmúlt hétvégén a megye közepén, az Eresztevény fölötti Óriáspince-tetőn, a negyedszer megrendezett Székely Vágtán.
A helyszín kitűnőnek bizonyult. Először a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját szervezték ott 2007-ben – hatalmas sikerrel. Aztán visszaesést tapasztaltunk, a sorozatosan megrendezett, szekértáborral egybekötött értékbemutató, a HáromszÉKünk már nem vonzott akkora tömeget, ám a Székely Vágta ismét fellendítette a magaslat forgalmát. Igaz, a tetőn gyakrabban fúj a szél, mint sík területen, de azon kívül, amikor a hidegre rátesz még egy lapáttal, sokszor jól jön. Például enyhíti a nap melegét, vagy besegít a látványba: lengeti a zászlókat. Ebből sok került a díszletbe idén, a porond körül lengett a a Székely Vágta hivatalos zászlaja, a Dózsa György vezette keresztes hadat jelképező, fehér mezejében vörös keresztet felmutató zászló, a felkelőket leverő Szapolyai János erdélyi vajda, a székelyek ispánjának zászlaja, valamint az öt és fél évszázados múltra visszatekintő, régi székely címerből leképezett székely hadi zászló. Igaz, ott lengett az egyik támogató reklámzászlaja is, de távolról nem volt zavaró, zöld mezejével kedvező színhatást gyakorolt a fehér és vörös mezejű lobogókkal együttesen. S mindenekfölött az őrfán ott lobogott végig teljes pompájában az új székely zászló.
A lóé volt a főszerep, természetesen. S volt abból bőven: a hivatalos vágtán részt vevő, a Góbé Futamon induló, az egyes, kettes és négyes fogatokat vontató versenyló, no meg póni, volt díjugratáshoz használt paripa, izlandi ló, meg a hagyományőrző huszárok saját lovai.
Rossz volt az időjárás szombaton, s ez meglátszott a közönségen is, hisz az előző rendezvényekhez képest jóval kevesebben másztak fel az Óriáspince-tetőre, s közülük is sokakat elzavart az eső. A Székely Dózsa György táncelőadást megtartották, sajnos kevesen tekintették meg. Sokan arra számítottak, hogy – esőnap lévén – vasárnapra halasztják. Volt is tömeg egész nap, de előadás nélkül is akadt látványosság bőven. A gyermekfoglalkozásokra sokan beneveztek. Szombaton még úgy tűnt, nincs keletje, inkább az eső elől menekültek oda gyerekek, családok, de vasárnap már zsúfolásig megteltek a sátrak. És a Háromszéki Magyarok Emlékműve mellett félkörben elhelyezett kézművesstandoknak is nagy forgalmuk volt – vasárnap.
Aztán a lacikonyhák is fokozták a hangulatot, nem csak az ital okán. Az otthonról kimozdult polgárok nem a megszokott ebédet fogyasztották el, hanem az ily alkalmakra jellemző sült húskészítményeket, lángost, kürtőskalácsot. Jó kikapcsolódási lehetőség adódott a monoton munkanapok között.
