Véget ért a köz- és felsőfokú oktatást érintő törvénytervezetek közvitája, kedden a megyei tanfelügyelőség átadta a minisztériumnak a háromszékiek összesített törvénymódosító javaslatcsomagját. A közoktatási törvény és a pedagógusok statútuma módosított tervezetét eljuttatták az oktatási miniszter, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár és a közoktatási államtitkár kabinetjébe, de mivel a tanfelügyelőség nem felel a felsőfokú oktatásért, ennek jogszabálytervezetéről nem gyűjtött javaslatokat.
A megyéből beérkezett törvénymódosító javaslatokat a tanfelügyelőség válogatás nélkül összesítette. Ha egy adott cikkely megváltoztatására tartalmilag több változat érkezett, mindeniket feltüntették, emiatt mindkét javaslatcsomag háromszor akkora, mint az eredeti tervezet, mely cikkelyeinek legkevesebb felét a véleményezők rossznak ítélték. A közvita két hónapja alatt tantestületekben, szülői közösségekben, diáktanácsokban, civil szervezetek, óvoda- és iskolaigazgatók ülésein vitatták meg a jogszabálytervezeteket; módosító javaslatokat fogalmazott meg a tanfelügyelőség, valamint annak tanácsadó testülete, a pedagógusszövetség, a megyei fejlesztési bizottság, a speciális oktatásért felelő szaktestület és még sokan mások.
A véleményezők sarkából fordítanák ki a két jogszabálytervezetet, a bevezető cikkelyek általános megfogalmazásától a törvények életbeléptetését szabályozó utolsó rendelkezésig minden fejezetben találnak kifogásolnivalókat. Nem értenek egyet az oktatási törvény diszkriminatív jellegével, mely bizonyos jogoktól megfosztja a nemzeti kisebbségeket, esélyegyenlőtlenséget idéz elő, de ez nem csupán a román nyelv és irodalom oktatása terén nyilvánul meg, hanem a felvételi és záróvizsgarendszer tekintetében is, ami pedig a finanszírozást illeti, egyenesen hátrányos helyzetet teremt azáltal, hogy az önkormányzatok szűkös büdzséjét terheli egyes, a kisebbségi oktatást érintő speciális költségekkel. Az új törvény nem adna szabad utat a felekezeti iskolák alapításához, valamint hátrányosan különböztetné meg a fogyatékkal élő diákokat. Az óvodai és iskolai oktatás szerkezetét fejére állító cikkelyek ellen is rengeteg a kifogás, a szakmai képzésről pedig szinte semmi jót nem lehet elmondani, mert a törvény szerint a gyakorlat háttérbe szorulna. A tanodák vezetősége, az oktatást megyei szinten irányító és ellenőrző intézmények javasolt átszervezése ellen is sokan tiltakoznak, mert a látszólagos decentralizáció mögött az eddiginél is nagyobb központosítást látnak.
A pedagógusok új statútuma is sok vitára adott okot. Az alkalmazási feltételeket, a versenyvizsgákat, a fokozatok megszerzését, a nyugdíjazást, a különböző juttatások odaítélését szabályozó cikkelyek majdmindenikét megváltoztatnák a javaslattevők, vége nincs az elégedetlenségnek amiatt, hogy mit is várna el a kormány a népes pedagógustársadalomtól.
Annak ellenére, hogy a javaslatok összesítésénél kiderült, korántsem közömbösek a háromszékiek az oktatást érintő kérdésekben, a terepmunka tapasztalata homlokegyenest ellentmond ennek: egy nagyon szűk szakmai és társadalmi csoport foglalkozott a két hónap alatt a kérdéssel, és még mindig hangzanak el olyan kérdések, ,,Mihez kellene hozzászólni?" A válasz: három olyan törvénytervezethez, mely meghatározza a jelent, de még inkább a jövőt, számunkra, erdélyi magyarok számára pedig a megmaradást is szülőföldünkön.
