Az erdőt-mezőt gyakran járó gombászok, ahogy ismereteik gyarapodnak, kezdik tudatosan és célratörően gyűjteni a gombát. Azt mondjuk: vannak kedvenceik, amelyekre célzatosan „vadásznak”. Természetesen, azoknak az ismereteknek a birtokában, amelyek egy-egy gombafaj megtalálásához szükségesek (pl. erdő vagy legelő, vegyes erdő vagy fenyőerdő, ha lombhullató erdő, mely fák alkotják, a már ismert termőhelyek stb.). Mi, „öreg gombászok” tudjuk egymásról, melyek a kedvenc gombáink.
Legyen most szó az én kedvenceimről, amelyek ilyenkor (is) szedhetők.
A gyűrűs ráncos gomba vagy ráncos fenyőgomba (Rozites caperatus, 1. kép) mikorrhizás (gyökérkapcsolt) gomba, és vegyes erdőkben gyakori, nálunk is megtalálható, ha kedvelt termőhelyét már felkutattuk. Termőideje kevésbé meghatározott, mert júniustól késő őszig előfordulhat. Nevét a tönk lilás árnyalatú fehér gyűrűjéről és a sárgás kalap ráncosságáról kapta. Bár a gyűjtésre kevésbé ajánlott pókhálós gombák családjába (Cortinariaceae) tartozik, ennek a tönkjén nincs pókhálószerű foszlány. Előnye, hogy ahol terem, ott bőven található, és sokféleképpen lehet hasznosítani a konyhában.
A sárga gévagombát (Laetiporus sulphureus, 2. kép) a fákon keressük. Gyakran találjuk patakok, folyók menti fűzfákon, de akár kertünk gyümölcsfáin is megjelenhet, s ahol megjelent, ott állandó és újbóli előfordulására számíthatunk. Kénsárga színe és taplószerűen konzolos, egymás feletti megjelenése összetéveszthetetlenné teszi. (Egyébként a fák parazitája, az erdészek nem szeretik.) Termőrétege szűken pórusos, a gomba teste fiatalon lédús, ekkor ehető. Később keserű ízű lesz, kifakuló, törékeny, száraz, már nem alkalmas étkezésre. Vékonyra vágva kell megfőzni, és a kissé keserű lé elöntése után „hamis” bécsi szeletként kisüthető. Nagyon finom. Antioxidáns hatása is figyelmet érdemel.
A májgombát (Fistulina hepatica, 3. kép) szintén fához (leginkább tölgyfához) kapcsoltan, a gyökértő közelében keressük, elvileg egész évben megtalálható, de gyakrabban a nyár második felében. Nem ritka, ha már megismertük a lelőhelyét. A felfedezett lelőhelyhez visszajárhatunk, mindig találunk kisebb-nagyobb példányokat. Nevét a májéhoz hasonló színe és alakja miatt kapta. Rostossága is a májra emlékeztet, vöröses, nyomásra bő levet enged. Csak fiatal (lédús) gombát gyűjtsünk étkezési célra. Akárcsak a gévagomba, elöregedve ez is ehetetlenné válik.
