Az életpálya, pályaválasztás fogalmak értelmezése jelentősen változott az elmúlt évszázad során. Száz vagy ötven évvel ezelőtt olyan döntés volt, amit nehéz meghozni, de még nehezebb megváltoztatni. A gyerek sokszor automatikusan átvette a szülő munkáját, s ezen nem kellett túl sokat gondolkodni. Egy olyan sínt jelentett az életben, amire ha rálépett az ember, azon kellett előrehaladnia és egyszer s mindenkorra boldogulnia. Apáink, nagyapáink példája mutatja, hogy mit jelentett az ő idejükben a pályaválasztás: döntés egy szakma vagy egy felsőfokú képzés mellett, és sokszor ugyanabból a szakmából, sőt, állásból mentek nyugdíjba negyven év múlva.
Manapság a pályaválasztás kihívása egész mást jelent. Posztmodern társadalmunkban szinte minden bizonyosság megszűnik. Nem tudunk berendezkedni húsz évre előre. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Állandóan  változnak a társadalmi szükségletek, ezért új képzések, új szakmák jelennek meg, ráadásul a képzések halmozása sem garantálja azt, hogy könnyen kapunk munkahelyet, és élethosszig tartó biztos állásra sem számíthatunk. (Kutatások szerint egy átlagos felnőtt hat-hét munkahelyet vált élete során.)
Továbbá manapság a pályaválasztás nemcsak egyszeri döntés meghozatalát jelenti, ami után kényelembe helyezhetjük magunkat. Ahhoz, hogy valaki hosszú távon megállja a helyét a munkaerőpiacon, és alkalmazható legyen, számos fontos képességre szükség van. Először is fel kell mérnie, hogy mi a munkapiac szükséglete (mik a hiányszakmák ma, miből telítődött a munkapiac stb.). Továbbá tisztában kell lennie a leginkább igényelt kompetenciákkal (kommunikáció, idegennyelv-tudás, számítógép-kezelői ismeretek stb.). Mindemellett elég rugalmasnak kell lennie a váltáshoz, ha úgy hozza az élet, és az állandó tanulás elve alapján ne álljon meg egy ponton, mondván, hogy én már mindent tudok, mindent elértem.
A bizonytalanság és az állandó változások szorongást kelthetnek sokakban, de ugyanakkor nagyszerű lehetőségeket tárhatnak fel. Míg néhány évtizeddel ezelőtt az egyénnek beszűkült lehetőségei voltak saját életpályája alakításában, jelenleg nagy szabadságot élvezünk, hogy rugalmasan alakítsuk azt: több területen szerezzünk képzést, munkahelyet, lakhelyet váltsunk, előrehaladjunk a karrierünkben stb.
Amikor pályát választunk, két fő motiváció dúl bennünk: a megélhetés és az önmegvalósítás vágya. Az ideális az, amikor a két tényező egyensúlyba hozható, és az egyén meg is él abból, amivel foglalkozik.
A jó pályaválasztás kulcs az önmegvalósításhoz. Ez azt jelenti, hogy adottságait maximálisan kiaknázva az egyén valamilyen magasabb rendű feladat érdekében mozgósítja azokat, miközben jól érzi magát. 
És hogy miként kötődik a megélhetés az önmegvalósításhoz? Ha az egyén megtalálja azt az életfeladatot, amit lelkesen, kreatívan és elkötelezetten tud végezni, minden bizonnyal úgy fog dolgozni, hogy keze nyomán kiváló munkateljesítmény jön létre. A jó teljesítményt pedig a munkaerőpiac is értékeli, a minőségi szinten dolgozó szakembereket a munkaadók és ügyfelek a jövőben is keresik.
ELEKES SZENDE pszichológus
(folytatjuk)