KEREKES LÁSZLÓ, Sepsiszentgyörgy. Egyelőre úgy tűnik, történelmi hagyatékunk megbecsülése hézagos. Ezért is kell emlékeztetni arra, hogy Háromszék egyik jelentős személyiségének, Dózsa György halálának 500. évfordulóját éljük. Az ő tra­gikus sorsa Ma­gyarország tragédiája is lett. Tizenkét év múlva következett Mohács... De Európa szekere is nagyot fordult akkor – így lett Dózsa végzete egy korszak vége is. A Dálnokon született parasztvezér a mai kor számára is példa.
NAGY EMESE, Kilyén. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy településünkön az önkormányzat jelenlétének semmi nyoma sincs, legalábbis az elmúlt hat évben, amióta itt élek, egyetlen beruházás sem történt. Ha esik az eső – és idén gyakran előfordult –, mindenütt zúdul le, van, akinek a pincéjét is megtölti. Mind azt mondják, nincs pénz a csatornázásra, nem is várunk csodát, de legalább egy esővíz-elvezető sáncot lehetne készíteni, hiszen így az utak is tönkremennek. A csatornázás úgyis a bizonytalan jövőbe tolódik, de az nem is égető, mert pöcegödre mindenkinek van. A városban sok fejetlenség történik a korszerűsítésekkel, előfordul, hogy háromszor cserélnek járdaszegélyt, mi pedig nyakig sárban járunk, télen pedig latyakban, mert a havat sem takarítják el. Ha már Szentgyörgyhöz tartozunk, lássunk valamit az előnyeiből is, ne csak a központot szépítsék! Vagy igazítsák az adót is a valós körülményekhez! Voltam kihallgatáson a polgármesteri hivatalban – arra is hónapokkal előre fel kell iratkozni –, hogy bár egy játszóteret szereljenek fel a faluban, az volt a válasz, hogy a rét elég tágas a játékhoz. Ezt nem tudom elfogadni, és nem én vagyok az egyetlen. Akad elég kilyéni lakos, akit nem érdekel, hogy mi történik a kapuján kívül, de olyan is szép számban, aki valami jobbra vár, arra, hogy javuljanak az utak, a hangulat...