Jobbára csak rövid ismertetőket hallott az a pár asztalnyi érdeklődő, aki tegnap délben az Erdély Café sátrat választotta (azért kár, hogy több jó előadást is ugyanarra az órára időzítettek a szervezők), de ebből már igen árnyalt képet kaphatott az Élő Szövet Alapítvány által összefogott civil szervezetek munkájáról, és nem csupán a gyakorlati részéről, hanem a különféle kezdeményezések szellemi hátteréről is.
Más és másféle szálakat fonnak egybe a társult egyesületek, a cél pedig – Kolumbán Gábor (felvételünk) alapítványi elnök szerint – nem az azonnali nyerészkedés, hanem olyan értékek forgalmazása, amelyek a székely települések életképességét mutatják fel. Van olyan kistérségi társulat, amelynek szerteágazó tevékenysége az épített örökség, mezőgazdaság, természetvédelem több területét felöleli – legújabb terve a Nyugat-Európából már szinte teljesen eltűnt fás legelők megmentése –, egy másik egyesület a hagyományos székely gyümölcsfák népszerűsítésével ért el sikereket, a harmadik tudásuk gyarapításában segíti a gazdákat, vállalkozókat, a negyedik a munkaadók és a munkavállalók igényeinek összehangolásán dolgozik, az ötödik az információcserén, a hatodik a népnevelésen, a szellemi tőke erősítésén, a hetedik a tudatos gazdálkodás felélesztésén, tangazdaságok létrehozásán, kivesző szakmák és mellőzött mesterségek átadásán, a nyolcadik a székely termékek népszerűsítésén és így tovább. Még egy időbank létrehozása is felmerült az egykori kölcsönös segítségre alapozó kalákák korszerűbb változataként. A felszólalók valamennyien úgy ítélik meg, hogy van látszata, eredménye a „fonásnak”, hatékonyabb módszereket sajátítottak el a „szövőmunkások”, és ami a legfontosabb: kezd ismét öntudatra ébredni a székely társadalom. Jól mérhető ez például a bevásárlásnál, de az egyre keresettebb székelyföldi termékek előállítóinál is.
Mindannyian boldogabbak vagyunk, mint tavaly ilyenkor, mert az elmúlt esztendő alatt bebizonyosodott, hogy lehetséges az összedolgozás, így pedig nagyobb lélekkel, hittel, bizalommal lehet folytatni – foglalta végül össze Kolumbán az elhangzottakat. – Egy olyan értékközösséget jelenítünk meg, amely megerősíti a benne levőket, az elért eredmény pedig megosztható, és más oldalról megtérül. Van, aki szerint fordítva ültünk a lóra, előbb tőkét kellene teremteni, de mi a kapcsolatokra, a háló kialakítására összpontosítottunk, és jól tettük. Hallatlanul nagy érték, hogy mennyien büszkék arra: Góbé terméket gyártanak vagy fogyasztanak; ez a büszkeség pénzbe nem kerül, de kiegyenesíti a gerincet, és azt jelenti, hogy Székelyföld a magára találás folyamatában van. Kell még fejlődni, tanulni, de ha az ember tudja, mit akar, akkor már közeledik a megoldás felé...
