Az Ukrán konfliktus és új hidegháború című, György László gazdaságpolitikai elemző, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. képviselője által moderált előadáson Mikola István biztonságpolitikai és nemzetközi együtt­működésért felelős államtitkár, Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Szilágyi Mátyás, Magyar­ország kisinyovi nagykövete fejtette ki véleményét a globálissá vált krízisről.
Hogy magyarként igenis rengeteg közünk van az orosz–ukrán válsághoz, azt talán az is bizonyította, hogy a csütörtök délutáni beszélgetésen alig fértek be az érdeklődők a Cseh Tamás sátor ernyői alá. De rávilágítottak a magyar érintettségre az előadók is, akik mindannyian egyetértettek abban: fegyverrel, katonai erőkkel nem lehet megoldani a konfliktust, a magyar érdek az, hogy párbeszéd révén találjanak kiutat a válságból. 
Mikola István beszámolt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet párizsi magyar nagyköveteként szerzett tapasztalatairól is: nyugati diplomaták az elmúlt időszakban többször is sürgették, Magyarország foglaljon egyértelműen állást az ukrán válság ügyében. Kárpátalján azonban közel kétszázezer magyar él, Magyarországnak figyelnie kell erre, így a hisztérikus hangulatkeltés vagy Vlagyimir Putyin orosz elnök démonizálása helyett tárgyilagos álláspontra helyezkedett, a válság tárgyalásos úton történő rendezését szorgalmazza. Vázolta az események hátterét is: a második világháború után két világhatalom alakult ki, Amerika és a Szovjetunió, aztán ez utóbbi szétesésével egyetlen szuperhatalom maradt színen, amely sokáig a világ csendőre szerepét játszotta, de pozíciója újabban kezdett meginogni. Újabb hatalmi centrumok jönnek létre Kínában, Dél-Ame­rikában, az energiaforrások mentén zajlik a világ újrafelosztása. Mikola szerint a globálissá vált ukrán válság során három fordulópont figyelhető meg. A krími válság jelezte: Ukrajna a Kelet és Nyugat közötti pozícióját nem tudja tartani – ez a mozzanat alapvetően érintette az európai biztonságot, az Európai Unió tagállamai ekkor döntöttek az első, enyhe szankciókról. A második mozzanata a történetnek Petro Porosenko ukrán elnök színre lépése: a választásokon hatalmas felhatalmazást nyert vezető béketervvel állt elő, ám hatalmas elvárásokkal is kellett szembesülnie. A harmadik fordulópont a maláj utasszállító gép lelövése volt: ez globálissá tette a konfliktust, felrázta a világot, sokan új hidegháború kezdeteként értelmezik a tör­ténteket.
A világ szankciókat sürget
Veszélyes időszak kezdődött, és ez bennünket mélyen érint – ecsetelte a külügyminisztérium képviselője, hozzáfűzve: Európában nincs egységes álláspont ez ügyben, hiszen Német­ország gazdasági-kereskedelmi érdekei súlyosan sérülnének gazdasági szankciók esetén, Franciaország nem hajlandó lemondani arról, hogy hadihajókat szállítson Oroszországnak. Mindeközben egyre erőteljesebben fegyverkeznek Kelet-Ukrajnában, egyre nagyobb katonai erőket vetnek be, Kárpátalján is részleges sorozást rendeltek el, mi pedig aggódunk Kár­pátaljáért, Magyarország felelős az ottani magyarokért, ezért is szorgalmazza a tárgyalásos úton történő megoldást – fejtette ki Mikola.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kisinyovi nagykövete a Moldovai Köztársaság helyzetét ismertette. Mint mondta, akárcsak Kelet-Uk­rajnában, ez az ország is különböző kultúrák és birodalmak határmezsgyéje. Erőteljes az orosz, a szovjet kultúrkörhöz tartozás érzete – létezik egyfajta homo sovieticus, amelynek meghatározó eleme a birodalmi tudat, nemzetiségre való tekintet nélkül –, de a román hatás is erős. Mindemellett a Moldovai Köztársaság helyzete kedvezőbb az Ukrajnáénál, nem szomszédosak Oroszországgal, az Európai Unióval kötött szabad kereskedelmi és társulási szerződést villámgyorsan ratifikálták, elfogadását tulajdonképpen egy párt sem ellenezte, az országban van egy működő autonómia, a gagauzoké – igaz, a Dnyeszteren túli terület a befagyasztott konfliktus példája, és sokak szerint valami hasonlót akarnak az oroszok Kelet-Ukrajnában is. Ráadásul vannak a térségben provokációs vektorok, amelyekre figyelni kell: vannak olyan politikusok, akik belerángatnák Európát egy fegyveres konfliktusba, a háború pedig mindig hatalmas üzlet némelyeknek – figyelmeztetett a diplomata.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetője előbb a fiatal ország történelmét ismertette dióhéjban, rávilágítva arra: annak részei kulturálisan, mentálisan, nyelvileg is távol állnak egymástól. Közép-Ukrajnában erős az ukrán nemzettudat, keleten az orosz nyelvűek vannak többségben, Kárpátalja lakossága vegyes. A Szovjetunió szétesésével a függetlenség tulajdonképpen az ukrán állam ölébe hullt, harcolniuk nem kellett érte, akkor kezdődött el az állam kiépítése, de működőképes jogállam máig sincs, a gazdasági életet oligarchikus rendszer működteti, erős középosztály nem jött létre, az életszínvonal elmarad a közép-európaitól, de még az oroszországitól is, mindent behálóz a korrupció. Janukovics hatalomra kerülésével voltaképpen egy donyecki klán kezébe került az ország, az elmenekült elnök minden tisztségbe családja tagjait nevezte ki, donyecki bizalmasokat hozott, a korrupció még inkább elburjánzott – mindeközben még az orosz lakosságnak tett ígéreteit sem teljesítette, és Putyin orosz elnök is elégedetlen volt vele. Emiatt számított meglepőnek az a fordulat, amikor meghirdette a közeledést Európához – ennek előnyeit hangoztatta az állami propagandagépezet is –, az uniós társulási szerződés aláírásakor azonban újabb kanyar következett: moszkvai látogatása után az oroszok által felajánlott pénzügyi segítség hatására visszatáncolt. Ekkor jöttek a majdani tüntetések, amelyek akkor váltak igazán jelentőssé, amikor a rendfenntartók erőszakosan léptek fel a tiltakozókkal szemben, és ez okozta Janukovics bukását. A konfliktus addig marad fenn, amíg Oroszországnak ez érdeke – figyelmeztetett Brenzovics, maga sem zárva ki hosszú ideig elhúzódó, befagyasztott konfliktus lehetőségét. A nemzeti kisebbségek helyzetére kitérve felhívta a figyelmet arra, hogy a Janukovicsék által elfogadott kedvező nyelvtörvényt a magyarok esetében sosem alkalmazták – az is igaz viszont: a válságba sodródott Ukrajnában nem az kellene hogy legyen az országvezetés első dolga, hogy azt eltörölje. Porosenko megválasztása fordulópont lehet, Ukrajna lakossága bölcsességről tett tanúbizonyságot az államfőválasztás során: a mérsékelt jelöltet támogatta, azt, aki béketervvel állt elő. Eredményként pedig azt lehet talán elkönyvelni, hogy Kárpátalján vér nem folyt, rombolások, áldozatok nem voltak.

Óvatosnak kell lenni
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a magyar érdek vázolásával kezdte előadását. Az Ukrajnával közös határ, a kárpátaljai magyarság, az élénk magyar–orosz kereskedelmi kapcsolat érdekében Magyar­or­szágnak nem szabad mélyen belemennie a konfliktusba. Az ukrán válság hátterére rávilágítva Nógrádi a mindent behálózó korrupcióra, illetve a gazdaság működésképtelenségére hívta fel a figyelmet. A válság egyik kulcsmomentuma az volt, amikor a német, francia és amerikai kérésre a lengyel külügyminiszter megállapodott a Janukovics-féle ukrán vezetéssel és az akkori ellenzékkel az előrehozott választások kiírásáról, alkotmánymódosításról. Ahogy a nyugati diplomaták távoztak, az egyezséget felrúgták, Janukovicsot elzavarták. Moszkva ezt puccsként, a Nyugat forradalomként értelmezi a momentumot, amely voltaképpen a kettő együtt. A szakértő vázolta az érintett hatalmak céljait: Amerika Oroszország visszaszorítását szeretné elérni, de némely vélemények szerint az is elképzelhető, hogy Európát szeretné visszavetni – megjegyezte: Washington a védelemre fordított költségvetési kiadások növelését kérte a kelet-európai államoktól, ezt Lengyelország, Ro­mánia és a három balti állam el is fogadta, csak Magyarország, Szlovákia és Csehország mondott nemet. Oroszország a saját érdekszférájában szeretné tartani Ukrajnát, eurázsiai gazdasági háló kiépítésében érdekelt. Az ukrán vezetés szeretné visszaszerezni a kelet-ukrajnai területeket, illetve megőrizné hatalmát.
Az EU-államok céljai nem egységesek, a balti államok, Lengyelország, Románia a kőkemény fellépés híve, Franciaország lavíroz hadiipari, gazdasági érdekei – jelenleg is hadihajókat szállít Oroszországnak! – és amerikai kapcsolatainak ápolása között – ez afrikai, ugyancsak hadiipari, gazdasági érdekeltségei miatt fontos. Anglia az orosz tőke kimenekítésétől tart, a német diplomácia meg titokban azon fáradozik, hogy meggyőzze az európai országokat, ne hozzanak gazdasági szankciókat, mert az igen érzékenyen érintené a német cégeket és a gazdaságot. Mindezek mellett a világban oroszellenes hangulat alakult ki, jelenleg pedig befelé tartunk a válságba, rohanunk a hidegháború felé – hívta fel a figyelmet.