Az uzonkafürdői borvizes medence évek óta az enyészeté. Ha a tulajdonos közbirtokosságoknál rákérdezünk, mikor újítják fel, a morgolódó válasz általában az, hogy nem tudnak egymás közt megegyezni a mikéntről. A bibarcfalvi fürdő pályázati pénzből való felújítása ősszel felvetődött a baróti tanácsban, de az 5,5 millió lejes beruházás önrészét sokallták a helyi képviselők, és a szerződéskötésről sem hallani újdonságot. A valamikor külföldön és itthon is ismert fürdő területét nemrég lelkes bibarcfalviak csoportja hat utánfutónyi hulladéktól tisztította meg, így – víz híján – napfürdőzni lehet. A baróti strand megnyitását a Barót Napokat követően ígérték, de azóta sem lehet A borvíz útja programban felújított medencében csobbanni. Fürdőzésre alkalmas helyként szóba jöhetnének a bodosi és vargyasi bányatavak, de azok használata törvénytelen és balesetveszélyes, ezért akibe kis felelősségtudat szorult, nem él a lehetőséggel. Az egyetlen, civilizált körülményeket biztosító hely Erdővidéken az uzonkafürdői ún. holland strand, de kedvező időjárás hiányában ez sem látogatható.
Igazi kikapcsolódásként a túrázást ajánlhatjuk – szép vidékből, gazdag kulturális és történelmi hagyományból nem szenvedünk hiányt. A Barót Napok alkalmával kiemelkedő pedagógusi pályájáért és helytörténeti kutatásaiért díszpolgári címmel kitüntetett Lőrincz Sándor Erdővidéki túrautak című könyvéből ajánljuk felkeresni érdemes célpontként a Langos-Likat túrautat.
„A túraút szervezésekor semmiképpen ne hagyjuk ki az Uzonka völgyét Fenyős völgyével összekötő túraösvényt. Káprá­zatos alhavasi tájakon járjuk be a Dél-Hargita hosszan lenyúló hegylábait, melyeket szakadékosan mély patakvölgyek választanak el egymástól. Utunkra több pontból is indulhatunk, és a Fenyős patakát követve szebbnél szebb helyeire érkezhetünk attól függően, hogy erőnlétünk és gyaloglókedvünk mennyire szolgál. Ezúttal a sok lehetőség közül vá­lasszuk az uzonkafürdői diák-üdülőtábort Bodvajjal összekötő túraútvonalat.
A tábor nyugati határvonala melletti, menedékesen emelkedő mezei úton indulunk el északnyugati irányba. Az út fokozatosan távolodik a tábort és a Bardocz-kijárót övező lucfenyő- és hársfasortól. A Sáson és a Konkasz-patak közti vadvirágos tisztásokon haladunk a Langos-bérc északkeleti lejtőjén. Jobbra és balra terebélyes mogyoróbokrok teszik varázslatosabbá a tájat. Még az uzonkai pro naturás táborozások idején felmértük, hogy itt a vadon termő mogyorónak nyolc változata él. A Langos nyergén átkanyarodva, Sásos fején keresztül kijutunk a Lan­gos-bérc tetőre (709 m). Itt, a valamikori szántókon nagyobb mennyiségben lehet gyűjteni a leghatásosabb májgyógyszert, a macskakörmöt, a kis ezerjófű (Cen­ta­u­rium erythraea) gyógynövényt, amit még cintóriának, földiepének, epefűnek, ördögcsipetfűnek, százforintos fűnek vagy csürkemájfűnek is neveznek. Június végétől szeptember végéig virágzik, bogernyős virágzatú rózsaszín árnyalatai a vénülő törpefűben mintha csalogatnák a gyűjtögetőket. Teljes föld feletti részét felhasználják vizes vagy szeszes kivonat készítésére. Megszünteti az étvágytalanságot, erősíti a májat és a gyomrot. A kiscsirkék kevertjét, ha vizes kivonattal készítik, megelőzik vele a gyakori emésztőszervi megbete­gedést.
Álljunk meg egy kis pihenőre a Langos-bérc tetőn. Az elszórtan álló hatalmas nyírfák között gyönyörű kilátás nyílik innen a Nagy-Murgóra, a Dél-Hargitára, a Négy­púpú-hegyre (Csomád), az Erdővidéki medencére. A közelebbi csúcsok, a Falbükk-tető (726 m), Sáson-tető (676 m), Nyíres-tető (742 m), Véglikat-tető (788 m), Nagy-Verőfény-tető (847 m) és a Havas-ligatja tető (675 méter) katonásan áll őrt e káprázatos táj fölött.
Túrautunkat nyugati irányba folytatva, Szekérút-bércen fokozatosan lejtve érjük el a Súgó-patak völgyét, melynek vize a Nagy-Piliske (1374 m) és a Kis-Piliske (1178 m) nyugati völgyeiből táplálja hozamát. Ezek a kristálytiszta vizű mellékpatakok gyöngyszerűen, füzérként hordozzák völgyeikben a sok ismert és ismeretlen borvízforrást. Bükk- és gyertyánrengetegek mély völgyeiben foly­dogál alá a Kéjgyós- a Kozma-, a Kohos-, a Tekerő-, a Hosszú- és a Lágyköz-patak vize.
A Súgó-patak folyóvízrendszere gyűjtőterületén a borvízforrások száma a tizenötöt is meghaladja, melyek közül a legfontosabbak a Súgó-forrás, a Nádas-forrás, a Köves-hegyi-forrás, a Moháskút és a Lágyközi-forrás. Érdemes lenne egy dolgozatot író földrajz-geológus szakos egyetemistának alaposabb munkát végezni a Súgó borvizei között. Itt a téma, csak kutatni kéne.
A Szekérút-bérc sarkán fiatal nyíresen haladunk végig. Leérve a völgybe, jobbra, északi irányba kanyarodunk, s átvágva a Súgó-patakon, andezit kőtömbök között kacskaringósan a Gyertyános-ponkon (626 m) keresztül kiérünk a Likat alacsony fekvésű vulkanikus eredetű fennsíkjára. A Mitács felé vezető úton folytatjuk tovább gyalogutunkat északkeleti irányba, párhuzamosan a Szil-patak völgyével. Ahol a Szilhátja egybeolvad a Likat hosszú fennsíkjával, álljunk meg egy kis pihenőre. Ez a hely itt a Kövesponk magosa (240 m). Borókafenyő­vel, nyírfával és andezittömbökkel teletűzdelt, lenyűgöző, megállásra és visszatekintésre biztató hely. A Mitács hágója előtt itt álltak meg utoljára szülőföldközelben az Erdő­vidékről elbujdosó székelyek. Történel­mileg nem bizonyított, de a szájhagyomány úgy tartja, hogy a mitácsi út és a Dél-Hargita erdőrengetegei sok bujdosó és menekülő embert láttak, akiknek bölcsőjét Csíkban és Erdővidéken ringatták. Az ellenségtől függően hol keletre, hol napnyugatra vitt útjuk, hol pedig az erdő szolgált menedékül. A Kö­vesponkon, amit még Nyíres-ponknak is neveznek, a nyírfák szomorúbbak, ágaik lecsüngőbbek. Tavasszal bőségesebben csepegtetik magukból a nyírfák könnyét, a viricset. Siratják a múltat, a keserű jelent, s a bizonytalan jövőt. Állnak árván, és intenek a fenyőknek, azt sugallva, hogy mi maradunk fagyban, hőségben, esőben és viharos szélben, bár­mennyire is ráncigálnak az (ős)elemek.
A Likatról Benedek Elek is ír: »...Öreg csereóriások borították valamikor a hegy hátát... Az idők során erősen megritkult a csereóriások sora... Messze el lehetett látni megritkult soraik között: ezért Likat a hely neve...« Ma már csereóriás-maradványok sincsenek. A mindenki-egyenlősdi rendszerben a Likat sima mezejének nagy részét fölszántották, és kisebb-nagyobb sikerrel termelésbe fogtak. A kiszipolyozott föld manapság még legelőnek is gyenge.
Elhagyjuk a Kövesponkot, s a mitácsi útról letérve a Nagyköves-patak völgyfőjénél balra kanyarodunk, s a Kisköves-patak mentén leereszkedünk Bodvajba. Az Érces-patak fölött egy gyönyörű bükkerdőn is bejuthatunk a Fenyős völgyébe, pontosan a bodvaji temető helyére. Itt a Kisköves fölött mély szakadéknál visz az utunk.
Történelmünk emlékhelye, a felújított bodvaji kohó mellett elfogyaszthatjuk energiapótlóinkat, s majd a két hídon felül, az  onnan nyolcszáz méterre levő Bodvaj-forrás hideg borvizével olthatjuk szomjunkat.”