Székely zászlók lobogtak szombat este Kézdivásárhelyen az egykori Székely Katonanevelde előtt, a világháborús hősök emlékművénél, annak ellenére, hogy Marius Popica, Kovászna megye prefektusa pénteken megtiltotta a korábban meghirdetett székelyzászló-felvonást. Este nyolc órakor mintegy ezer kézdivásárhelyi és felső-háromszéki várakozott az emlékműnél, a rendezvényt Semjén Zsolt magyar miniszeterelnök-helyettes jelenlétében tartották meg. Minden a legnagyobb rendben, az előre meghirdetett program szerint zajlott, az ünnepség előtt a szervezők több száz kicsi székely zászlót osztottak ki a résztvevőknek.
Az egykori kaszárnya homlokzatára egy olyan kétszázötven méteres székely zászlót helyeztek el, amilyent a Székelyek nagy menetelésén is magukkal vittek a tiltakozók. A kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekarának és mazsorettcsoportjának térzenés műsora után megérkezett a Hősök emlékművéhez a díszvendég, Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese és a kíséretében lévő Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Fejér László Ödön parlamenti képviselő, valamint Antal Árpád és Bokor Tibor, Sepsiszentgyörgy, illetve Kézdivásárhely polgármestere.
Kádár László hagyományőrző huszár őrnagy vezényletével a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület nyolc huszára méltósággal kísérte a helyszínre a két nagyméretű székely zászlót, melyeket a Hazám, hazám című Bánk bán-részlet dallamára vont a magasba Semjén Zsolt és Bokor Tibor, valamint Péter János, Szima Csaba és Lukács Lóránt, a Székely Nemzeti Tanács, a kézdiszéki és a kézdivásárhelyi Székely Tanács képviselője. Bartók Béla Este a székelyeknél című „ősi székely himnuszát” Gergely Zsolt, a Molnár Józsiás-iskola tanulója adta elő, majd Bokor Tibor lépett a székely zászlóval díszített pulpitushoz, emlékeztetve: május 30-án jogerős bírósági ítélettel kötelezték arra, hogy a Gábor Áron térről bevonja a 2013. március 15-én felhúzott székely zászlókat.
„Innen üzenjük, a székely nép arról híres, hogy furfangos az észjárása, korlátozni vagy megtiltani neki valamit lehet – hangsúlyozta Bokor –, csak nem érdemes. Nem érdemes, mert attól nem leszünk kevésbé székelyek, nem fogjuk kevésbé szeretni Székelyföldet, nem fogunk kevésbé harcolni önrendelkezésünkért, nyelvünkért, nemzetünkért. A zászlónk lobogni fog, és ezt a földet szeretni fogjuk. Az, hogy ma mindannyian itt vagyunk, egyet jelent: megtanították nekünk, hogy saját sorsunkért, saját jogainkért, szimbólumainkért és nemzetünkért csak mi magunk tehetünk. Az elmúlt hónapok eseményei még nyomatékosabban alátámasztották, ha hagyjuk, hogy elnyomjanak, és hagyjuk, hogy úgy játsszanak értékeinkkel és hagyományainkkal, ahogyan akarnak, nemsokára nem lesz, ki magyarnak és székelynek vallja magát. Azt a harcot, amelyet nekünk, székelyeknek a 21. században kell megvívnunk, más nemzedékek évszázadokkal ezelőtt megtették. És ha az kell hozzá, hogy kitegyük a székely zászlót, így jelezve, hogy ez a mi földünk, hogy mi itt vagyunk, székelyként élünk, székelyként gondolkozunk és dolgozunk, akkor ezt annyiszor fogjuk megtenni, ahányszor szükség lesz rá. Ide születtünk, és itt akarunk élni jogainkkal, szimbólumainkkal, értékeinkkel!” – mondotta a város polgármestere, a rendezvény kezdeményezője. Szavait követően Dávid István, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulója előadta a Ha én rózsa volnék című Bródy János-dalt.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében kijelentette: „Az Európai Unióban nincs precedens arra, hogy egy nemzeti közösséget korlátozzanak saját szimbólumainak használatában, Magyarországon a magyarországi románság olyan szimbólumokat használ, amilyeneket akar, és úgy húzza fel vagy teszi ki, ahogy akarja.” Ugyanakkor autonómiakoncepció, illetve -program kidolgozására szólította fel az erdélyi és a székelyföldi magyarságot, ígéretet téve, hogy „amit a székelyek kitűznek a zászlójukra”, azt Magyarország minden körülmények között támogatja majd. Végezetül köszönetet mondott a szervezőknek, az egybegyűlteknek a nemzethűségükért és nem utolsósorban Kovászna megye prefektusának „az országos szintű ingyenreklámért”. „Mulţumesc, domnule prefect!” – mondotta Semjén. Szavait hatalmas taps és általános derültség fogadta. A félórás ünnepség a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget, közreműködött a kézdivásárhelyi fúvószenekar, vezényelt Gyergyai Barna karnagy.
Ha nem is a Gábor Áron téren, de a világháborús hősök emlékművénél ismét lobog a székely zászló Kézdivásárhelyen. A rendezvényen nem lehetett látni egyetlen egyenruhás rendőrt vagy csendőrt sem, de civil ruhában annál többen voltak, még a megyei rendőrségről is érkezett erősítés, a szolgálatos megfigyelők szorgalmasan filmezték és fényképezték a szónokokat és a résztvevőket. A román média is nagy érdeklődéssel követte az eseményt, legalább négy tévéadó és számos országos napilap tudósítója volt jelen a zászlófelvonáson.
