Szacsvai csoda
A falu temploma a Kárhágó nevű elődomb ormán áll. Ott vallottak kárt a régiek, amikor a fával megrakott, vasráf nélküli szekerekkel lejtettek befelé – magyarázták a helynév jelentését a helyiek. A falu régi templomának állapota megromlott a gyorsan pergő évtizedek és évszázadok során, ezért kellett menteni már évekkel ezelőtt is.
Déli csend ülte meg a falut. A Szeredő­ponk felé emelkedő hegygerinc alatt, bükkös árnyékában, mesebeli családi otthonában öröm­mel fogadott Szilvási András.
– Nemcsak völgyárnyékban van a falu, hanem számunkra hírárnyékban is – mondtuk vendégfogadónknak –, hogyhogy nem jutott el mihozzánk az a hír, hogy itt mindent felülmúló összefogással valóságos csoda történt?
– Tényleg valóságos csoda, mert soha nem hittem volna, hogy csak egy kezdeményező, szakmai hozzáértés és anyagi segítség kellett ahhoz, hogy szülőfalum népe, erőben lévő férfinépsége bebizonyíthassa: közös erővel és összefogással még a jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzet közepette is csodát lehet művelni. Örvendek a látogatásnak, mert nekünk is szándékunkban állt sajtóhírben is megemlékezni a szacsvaiak összefogásáról, hiszen lassan egy esztendeje lesz annak, hogy megkezdtük a templom külső tatarozását. Templo­munk állapotát látva nem akartam elhinni, hogy ha ilyen a templom, akkor ilyen a faluközösség is. Éreztem magamban annyi erőt, hogy ennek ellenkezőjét bebizonyíthassam, s ebben szegődött mellém Márk Csaba és Bod Péter egerpataki tiszteletes, beszolgáló lelkipásztor. Ő intézte a hivatalos formaságokat, megszerezte az építészeti engedélyt. Közös indíttatás volt ez, mint mondtam, s elhatároztuk, hogy kijavítjuk, helyenként újravakoljuk a templomot, és megoldjuk körös-körül az esővíz levezetését, amelyet anyagilag is segíteni tudtam. Tizen­nyolc éve szakember vagyok az ilyen mentő-restauráló munkában, ilyen jellegű tevékenységet folytat cégem külföldön. Nos, örömömre kiderült, hogy a faluközösség össze tud fogni, negyvenkét személy és a gondnok, Kónya Zsigmond is részt vett a kalákában, amiért az önkéntesek is külön elismerést érdemelnek. Tizen­két munkást az én cégem fizetett, s mert önerőből költekeztem, kiadásaimról szólni nem tartom fontosnak. Mi több, segített a rétyi tanács, személyesen az alpolgármester, támogattak hozzáértő barátaim Magyar­országról és Székelyudvar­helyről is. Az asszonyok ételt főztek, pánkót sütöttek. Láttam, hogy elindult a lavina – és ez nekem is lelkierőt adott. Lám, a lelkész által benyújtott pályázatra kapott pénzből és a hívek adományaiból kerítést építtettek a templom elébe, villanymeghajtásra szereltették a nagy harangot! Utóbbinak lebonyolításában Kovács Sándor mérnöké az érdem. Amit mi itt tettünk, az nem a pénzről szól, hanem az összefogásról, nem viszünk el innen semmit, minden kincsként marad a szacsvaiaknak. Én itt töltöttem gyerekkoromat, engem ide hajt a honvágy, ide jövök haza külföldről pihenni. Úgy érzem, hogy fel kell emelni ezt a falut, s ebben az ide beköltözöttek segítségére is szükségünk lesz. Fel akarjuk hívni a figyelmüket arra, miként menti a falu a templomát, ahol ősi hitét erősíti. Terveink közt szerepel, hogy felkeresünk minden „bevándorlót”, új fészekrakót, megköszönjük annak, aki segített, kérni fogjuk az ő segítségüket is, miként minden jóakaró más támogatóét, mert a munkát jövő nyáron a harangto­ronnyal folytatjuk. Túl a templom javításán sokat gondolkodtam azon, hogy egyelőre teljesen kiaknázatlan vendégforgalmi értékeket tartogat ez a falu, annak környéke. Az egy dolog, hogy itt a bekerített vadaskert, mely teljesen másfajta élvezetet kínál, de a többi látnivaló, a szacsvai vár, a várat a Kárhágó tetejével összekötő felvonóhíd emléke – amiről a Háromszékben is olvastam –, a túrautak, a tájképi értékek, s persze, műemlék-templomunk is azt sugallja, hogy ezeket lassan ki kell használni. Már el is képzeltem egy jurtát, amelyből egy látni-tudni vágyó gyereksereg a szülőkkel együtt indul megismerni a környéket a jelzett ösvények mentén. Ennek az álomnak, elképzelésnek vagyok a híve, s szívesen leszek pártolója is. Örömemre szolgál, hogy a falusi turizmus meggyökereztetésének gondolatában egyetértettünk a vadaspark tulajdonosával, Sárkány Árpád mérnök úrral is, aki jó viszonyt alakított ki a faluközösséggel.

Kincs a templomban
Bod Péter egerpataki lelkipásztor elmondta: a százhuszonegy református lelket számláló Szacsva önálló egyházköz­ség, amelynek kinevezés alapján ő a beszolgáló lelkésze. Hálával és teljes elismeréssel adózik Szilvási András kezdeményezésének, aki felújította a templom három oldalát, kijavíttatott két támpillért és újrafedett kettőt, s kifejezte reményét is, hogy a jövő esztendőben sikerül az épületegyüttes teljes külső tatarozása. Bár az egyházközség adataiban a szacsvai templom A-kategóriába tartozó műemlékként szerepel, az építkezési engedélyben meg­lepetésére B-kategóriájúnak írták.
A rendelkezésünkre álló adatok szerint egyébként a templom több átalakításon, módosításon esett át az eltelt századok folyamán, de olyan belső művészettörténeti értékkel rendelkezik, amely figyelemre méltó. Ilyen a rendszerváltás utáni kutatások idején napvilágra került Szent László falfestmény-részlet, valamint az 1791-ben készült kazettás mennyezet, amelyet népi jellegű reneszánsz kori ornamentikája révén is Háromszék legszebb ilyen jellegű alkotásaként tartanak számon. „A falfestmény-töredék azt a helyi szóhagyományt látszik megerősíteni, miszerint a mai templom helyén egy korábbi, középkori kápolna állt. (…) A művészettörténeti irodalom mindeddig a kazettás, festett mennyezet alapján tartotta számon a szacsvai templomot. A most feltárt falfestmények viszont az eddig nem kutatott templomépületet a vidék és egyben a magyar művészettörténet olyan értékei közé emelik, mint a sepsibesenyői, gelencei, székelyderzsi, sepsikilyéni templomok” – írja Jánó Mihály művészettörténész.
– Tudatában vagyunk felelősségünknek a szacsvai templom értékeit illetően – folytatta Bod Péter. A templombelsőben is vannak még tennivalók, ugyanis a pádimentumot megtámadta a könnyező padlógomba, kis túlzással pedig az is elmondható, hogy nagyon rossz állapotban a lelkészi lakás is, amit mindenképpen meg kellene menteni, újjá kellene építeni. Amíg ennek állapota romos, addig nem lehet arra számítani, hogy önálló lelkészt kapjon a falu. A szacsvai soros javításokra 1000 lej segélyt kaptunk a megyei tanácstól, 4000 lejre ígéretet a helyi tanácstól, amelynek felét a szacsvai torony tatarozására, másik feléből pedig az egerpataki imaterem nyílászáróinak cseréjét szeretnénk megoldani.

Mindennapi kihívások
A mindennapok gondjai felől a falufelelőstől és Dálnoki Lajos polgármestertől érdeklődtünk.
– A falut egyre többen keresik fel, bejárati részén emelkedik az Abies Hunting részvénytársaság vendégháza. Nem lenne időszerű kiegészíteni a bekötőút hiányzó szakaszának aszfaltburkolatát? – tettük fel a kérdést.
– Gondoltunk erre – felelte a polgármester –, ha pályázati úton nem tudjuk megoldani, saját megtakarított pénzünkből kell majd kiviteleznünk. Nemcsak a makadámburkolatú rész aszfaltozása lenne fon­tos, hanem egy teljes koptatóréteg is az egész útszakaszra. Hidat építünk idén a Szacs­va patakára a Bibarc nevű legelő felé, Szacsván és Egerpatakon is folyamatosan kavicsozzuk a mellékutcákat, utóbbi helyen befejezzük a kultúrotthon tatarozását, újrarakatjuk a csempekályhákat.
Több szacsvai család háza-telke a patak jobb partján fekszik. Állandó gond a régi hidak karbantartása, újak építése. Márk Csaba alpolgármester elmondta: felújítják és megerősítik a főúton lévő híd meggyengült támfalát, amit még az erdőkitermelő vállalat építtetett évtizedekkel ezelőtt. Apróságnak tűnnek mindezek – fejezte be –, de csak akkor látszik, hogy nem is olyan könnyű munka, amikor hozzálátunk kivitelezésükhöz. Ha szükség lesz, számítunk a szacsvaiak kalákájára is – fűzte hozzá.