Az erdélyi, székelyföldi magyarok vendégszeretete, a személyes kapcsolatok, a hagyományok, a természeti, kulturális értékek, a helyi ízek – ezek azok az okok, amelyek miatt a magyarországi turisták többsége visszajár Erdélybe.
A szakszerű vendégfogadáshoz azonban több minden kell: ma már nem elég egy minőségi ellátást nyújtó vendégház vagy panzió – kiegészítő szolgáltatásokra, helyi idegenvezetésre, jobb információáramlásra, közös fellépésre volna szükség annak érdekében, hogy növelni lehessen a vendégéjszakák számát, meg aztán az infrastruktúra állapota is meghatározó. Egyebek mellett ezekről esett szó a Turizmus helyesen, avagy miért térjen vissza a vendég? című, Sándor Levente brassói panziótulajdonos által moderált beszélgetésen a tusványosi szabadegyetemen.
Király Melinda, a torockói Király Vendégház tulajdonosa összességében pozitív tapasztalatokról számolt be: működik a falusi turizmus Romániában, és most már a törvénykezés is segíti a vállalkozókat – eddig ugyanis tilos volt saját, helyben termelt áruval, termékekkel kínálni a vendégeket, azonban ezt az abszurd rendelkezést nemrég törölték. Erdélyben a magyarlakta településekre főként az anyaországból érkeznek látogatók, ezek zöme visszatérő vendég, akiknek az ellátás, a szolgáltatások minősége mellett fontos az erdélyi magyarokkal való személyes kapcsolattartás. Kitért arra is, hogy a román tenger által körülvett magyar szigeten, a Fehér megyei Torockón a falusi turizmusnak nemcsak gazdasági szerepe van, hanem megtartó erő is lehet: ha ebből sikerül megélniük a helyieknek, akkor nem vándorolnak el, nem maradnak üresek az iskolák – megmaradásunkhoz is hozzájárul hát. Mint mondta, Torockón a ’80-as években kezdődött meg egyfajta kiürülés, aztán a ’90-es években kezdtek visszatérni az emberek, és vendéglátással foglalkoztak. És míg a kezdetekben tranzitállomás volt Torockó a Székelyföldre látogató magyarországi csoportok számára – egy éjszakára szálltak meg, aztán indultak tovább –, ma már keresett célponttá vált, és ez a visszatérő vendégeknek köszönhető. A sikerhez az is kellett – magyarázta Király Melinda –, hogy a torockói vendéglátók ne konkurenciaként tekintsenek egymásra, hanem próbáljanak közösen fellépni. Ezért egyesületet hoztak létre, közösen kínálták a szálláshelyeket, elosztották a vendégeket, a tagok hozzájárulásából pedig reklámanyagot, szórólapokat készítettek, azokat turisztikai vásárokra is elvitték, az eredmény pedig nem maradt el: mára már majd minden szálláshelynek kialakult a maga ügyfélköre.
Csont Borbála, a Hármasfaluban levő Gerendás panzió tulajdonosa a pályázati lehetőségek fontosságára hívta fel a figyelmet: az eléggé nagy befektetés jelentős részét sikerült ily módon előteremteniük.
Szatmáry-Jähl Angéla, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kereskedelmi Tagozatának elnöke a magyarországi Széchenyi-terv idején megvalósult fejlesztésekről beszélt, de a határokon átnyúló projektekre is kitért. Hangsúlyozta: Magyarországon Kárpát-hazában gondolkodnak, a turistáknak szánt csomagok összeállításánál az utazási irodák, szállodák beépítik az erdélyi célpontokat is, ugyanakkor több, turizmusban érdekelt magyarországi vállalkozás erdélyi befektetésekben is részt vesz.
Soós Júlia, a Magyar Turizmus Zrt. romániai képviselője egyebek mellett a reklám fontosságát hangsúlyozta – jó bornak is kell a cégér –, mint mondta, az általa képviselt, a turizmusban érdekelt vállalkozásokat összefogó állami vállalat ennek minden formájával él: erőteljes internetes jelenléttel, újságokban elhelyezett hirdetésekkel, óriáspannókkal, PR-cikkek megjelenítésével.
A vendégek, a fogyasztók elvárásai felől közelített a témához Baranovszki György, a magyarországi Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének ügyvezető elnöke, aki elmondta: alapvetően kevés panasz érkezik hozzájuk az Erdélybe látogató turistáktól, a vendéglátók megtesznek mindent, hogy ne legyen ilyen, de azért fogyasztóbarátabb mentalitásra lenne szükség.
Az erdélyi vendégforgalomban tapasztalható hiányosságok kapcsán elhangzott még: nem elég az, ha egy szálláshelynek jó a honlapja – szükség lenne egyfajta ernyőszerű megjelenítésre (például egy oldalon szerepeljen minden székelyföldi vendégfogadó-egység). Ehhez viszont fontos lenne, hogy egyrészt a vállalkozók ne versenytársként viszonyuljanak egymáshoz, hanem közösen lépjenek fel (ennek igényét több hozzászóló is megfogalmazta), ugyanakkor a kormányzat, az önkormányzat is segíthet ebben. A vendégek visszatéréséhez elengedhetetlen a minőségi ellátás – a turizmusban valahol álmokat, érzéseket árulunk, hívta fel a figyelmet Soós Júlia –, de szükség van a megfelelő információátadásra, helyi idegenvezetésre, eligazításra, kiegészítő szolgáltatásokra, csillagtúrák szervezésére, látványosságok bemutatására. Évek óta visszajárok Székelyföldre, nagyon régóta szeretnék medvelesen részt venni, miért nincs ilyen szolgáltatás? – vetette fel Baranovszki György. Mindezek mellett érdemes együtt dolgozni utazási irodákkal, sokat segíthetnek ezek mind a turisták vonzásában, mind programok szervezésében, idegenvezetés biztosításában – hangzott el. Azon már nehezebb segíteni, hogy mielőbb autópálya, repülőtér épüljön a közelben, jó utakon lehessen közlekedni – ez alaposan fellendíthetné a forgalmat –, de a látogatók utaztatásában sokat segíthetnek a vendéglátók, mert sokak számára gond ez.
