Nehezen tudunk megbarátkozni a magyar férfi vízilabda-válogatott elvesztette bajnoki cím valóságával. Fáj, fáj és fáj a vereség. Hej, pedig a döntőt követő napokban jó néhányszor átgondoltuk, elemeztük a történteket, kerestük vérző sebünkre a gyógyírt. Volt, aki megtalálta, volt, aki nem. Ez utóbbiak segítségére idézzük olimpiai bajnokunk, ezüst- és bronzérmesünk, Faragó Tamás döntőről szóló értékelését.
„Lassan kezdett a csapat, mint oly sokszor korábban az Eb-n, csak épp most egy olyan szerb együttes volt az ellenfele, amely ellen nem lehet olyan könnyedén fordítani – mondta Faragó Tamás. – Sajnos, azt kell mondanom, hogy sem védekezésben, sem támadásban nem nyújtottunk olyan teljesítményt, hogy rászolgáltunk volna a győzelemre. A csoportkör és az elődöntő játéka alapján megérdemeltük volna az Eb-címet, mi voltunk a legjobbak, a döntő alapján viszont igazságos eredmény született... Tizenkét kapott góllal nem lehet mérkőzést nyerni, ezen a szinten legalábbis semmiképpen sem. Akármilyen jól pólózunk elöl, ennél sokkal jobban össze kellett volna állnia a védekezésnek... Hogy mikor gondoltam először azt, ez a hajó elment? A gyenge kezdés után lehetett érezni: valami rendkívüli dolognak kell történnie ahhoz, hogy behúzzuk a mérkőzést, de a csoda sajnos elmaradt... Nem szabad bántani a csapatot, mert fantasztikus meccsekkel ajándékozta meg a Margitsziget közönségét az Eb két hete alatt. A hozzáállással, az akarással egy percig sem volt gond. Ezúttal sajnos gyengébb napot fogott ki a csapat, szinte senkit sem tudnék kiemelni belőle. Tragédia azonban nincs: előzetesen mindenki elkönyvelte, hogy a szerbek az első számú favoritok, egyszerűen csak bejött a papírforma. Attól persze még fáj ez a vereség, de lehet belőle építkezni.”
Merjük remélni, hogy Faragó szavai segítenek, s megtartják a magyar vízilabdába vetett hitünket. (áros)
