VIDA MÁRTA, Illyefalva. Több felemelő esemény is lezajlott a hét végén az Illyés-napokon. Elsőként az ökumenikus istentiszteletet emelném ki, amelyről a mikóújfalusi fúvószenekar kíséretével vonult át a tömeg a focipályán felállított színpad elé. Már az is dicséretre méltó, hogy egy 26 tagú falusi zenekar rendszeresen összeül gyakorolni, hangversenyükkel valóban megörvendeztették a közönséget. Utánuk ismét rendkívüli produkció, a Kópék gyermekcsoport következett.
Erről azt kell tudni, hogy a gyermekfaluban felnőtt fiatalokból áll, és az őket felkaroló Rácz Attila önzetlenül foglalkozott velük három hónapon keresztül. Ez a hozzáállás sem mindennapi, és az előadott énekek sem akármilyen dalocskák, sokatmondó szövegekkel gondolkoztattak el, többek között azon is, hogy igazán tehetséges gyermekek is akadnak a szüleik által elvetettek között – talán némi elégtétel számukra, hogy színpadra léphettek. Követésre méltó példa, és külön öröm, hogy aki ezt az értéket hozzáadta a falu ünnepéhez, nem helybeli, hanem az idetelepülők egyike. A máshonnan beköltözők nem vesznek részt a közösség életében, ő azonban ezzel is példát mutat, hogy senki ne szégyellje a falut, amely otthonává vált.
GÚZS SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. A Kőrösi Csoma Sándor utcában, a volt Művész mozi melletti parkoló egyik sarkában egy évek óta bezárt faházikó csúfítja a helyet. Kinek a tulajdona lehet, hogy nem tüntetik el onnan?
KERTÉSZ ALBERT, Zágon. Kilenc hónapja megszüntették az áramszolgáltatást, mert nem fizettem. Ez rendben van, de ahhoz, hogy visszakössék, lehúztak a nyugdíjamból 770 lejt, még követelnek 800 lejt, s az új villanyórát is meg kellene vennem. Eddig sem számlát, sem nyugtát nem adtak, egyre csak újabb és újabb összegeket akarnak behajtani tőlem. Hát nekem 560 lejes nyugdíjam van, még mennyit fizessek azért a pár villanykörtéért – még hűtőszekrényem sincs –, ami a házban áramot fogyaszt? Fel vagyok háborodva, mert a börtönben is van villany, a cigányoknál is, csak nekem nem kötik be!
PÉTER ÁRPÁD, Sepsiszentgyörgy. Az Állomás negyedi piac melletti játszóteret két, nyolc- és három, négyemeletes tömbház veszi körül, így elég sokan hallgatják a zsivajt, ami nyáron, jó időben reggeltől majdnem éjfélig tart. Ha nem esik, már tíz órakor kezdődik a sírás, kiabálás, labdarúgás, döng a bódék bádogból készült hátulja, és 23 óráig nincs megállás, csak ebédidőben tart szünetet a gyermekhad. A tömbházakban van olyan rendelkezés, hogy este tíz órától reggel nyolcig semmiféle dáridó, hangoskodás, bútorhúzogatás nem lehet, tehát teljes a csend az éjszakai pihenéshez. Nem lehet ezt a játszótéren is bevezetni? Mert mostanában a saját hangunkat sem halljuk, ha este kinyitjuk az ablakot, nemhogy a tévét vagy a rádiót. Azt kellene megoldani, hogy nekünk, hetven éven felülieknek is legyen csendes álmunk a jó levegőn, nyitott ablak mellett legalább reggel négyig. Akkor jönnek az utcaseprők, dörömbölnek a kukák húzogatásával, felkelünk, és újra becsukjuk az ablakot!
