Negyven esztendővel ezelőtt vállalta a megye sportmozgalma ügyes-bajos dolgainak, eredményeinek elfogulatlan, tárgyilagos tükrözését, közlését, vállalta a magyar sportnyelv Trianon után — ne feledjük, a testnevelési főiskolán román nyelven tanulták meg leendő testnevelő tanáraink a sport és testnevelés szakkifejezéseit, s a legtöbbjük ezt a szókincset használta az oktatásban, a végzős diákok ezzel a szókinccsel kerültek ki az életbe, s adott korszakban, sok román szakkifejezés használatával beszélgettek, vitatkoztak az emberek a mindennapok sportjáról... — elszenvedett vérző sebeinek gyógyítását, a begyógyult sebek kezelését, ápolását, az egyetemes magyar sport eredményeinek, a sportvilág —olimpiák, világ- és Európa-bajnokságok világkupák, nagy versenyek — ismertetését. Negyven esztendővel ezelőtt vállalta, s végezte, végzi azóta is feladatát sokszor az adott lehetőségein felül emelkedő kockázattal, munkával, dacolva az átkos rendszer meg-megújúló ,,forgószeleivel", ,,villámlásaival", ,,mennydörgéseivel", dacolva az elvonult viharok, az évtizedes berögződések gyakran kitörő, de már kevésbé félelmetes utórezgéseivel.

Negyvenesztendős vasárnapok, ünnepek nélküli munka... Nem váltotta meg a világot, de a szűkebb körű honi sportéletünkben mindig tiszta tudott maradni, jó szándékú, a sport írott és íratlan szabályait hűen követő szolgálatot tudott tenni. Ez a rovat célja a jövőre is.