Hétfő éjszaka, újra egy több mint tizenkét órás tárgyalási nap után lezárult a hat éve tartó ICA-per. A mezőgazdasági minisztérium élelmiszeripari kutatóközpontjának privatizációjában a Korrupcióellenes Ügyészség számtalan szabálytalanságot, visszaélést állapított meg, a tizenhárom vádlott súlyos büntetésekre számíthat, a fő vádlottra, Dan Voiculescura tíz év szabadságvesztést kértek az ügyészek. A bíróság állítólag csütörtökön dönt az ügyben.
Az utolsó nap a negyven-ötven fokos melegben a zsúfolásig telt tárgyalóteremben, ahol a vádlottak, ügyvédeik és a média képviselői mellett joghallgatók is jelen voltak (volt, amit tanulniuk) – mélységesen jellemző ez is, nincs légkondicionálás egy törvényszéki teremben – az ítélet előtt állók az utolsó szó jogán mondhatták el véleményüket. A vádlottak közt nyolcvan, nyolcvankilenc esztendős öregemberek is vannak, láthatólag megviselte őket a hosszú tárgyalási nap, a fojtogató, fullasztó hőség, de kivétel nélkül mindannyian ártatlannak vallották magukat, s nem voltak hajlandók Voiculescura hárítani a felelősséget – pedig ez az esély megcsillant előttük.
A vesztegetéssel, pénzmosással, különféle csalásokkal vádolt Dan Voiculesu ügyvédje, a nagy hírű Gheorghiţă Mateuţ minden kérelmét elutasította a bíróság. Nem fordulhat a legfelsőbb bírósághoz sem, ezúttal, úgy tűnik, a halogatások s a jogszabályokkal bűvészkedés nagymesterének tárgyalótermekben folyó bámulatos sikersorozata is véget ér, ahogyan ezt a két fronton is háborúzó államfő gúnyosan megjegyezte, miközben Pontának üzengetett, aki válaszul Elena Băsescut javasolta kulturális miniszternek. Mateuţ kifogásai közül egy mégis meggondolkodtató: az ügyészség nem független szakértőkkel, hanem a Korrupcióellenes Ügyészség embereivel dolgozott. De úgy tűnik, ez már se nem oszt, se nem szoroz. Voiculescu az utolsó szó jogán Traian Băsescut vádolta, arról beszélt, hogy az államfő akarja őt mindenáron börtönben látni. Mindenesetre, Dinu Patriciu és Sorin-Ovidiu Vântu után láthatólag Voiculescu is eljutott az út végére. De várjuk meg az ítéletet.
Egyetlen dolgot még megjegyeznénk: a bukaresti tévék és a napilapok mintha nem is ugyanarról a tárgyalási napról tudósítottak volna. Az elfogultságok Voiculescu ügyének esetében szembetűnőek, az ügy megosztja a médiát is, hívei mártírnak tüntetik fel, az őt ellenségesen szemlélők hétpróbás csalónak, miközben ő ártatlannak vallja magát, egy politikai per áldozatának, kijelentve: életében soha nem foglalkozott pénzmosással. Ha elítélik, lesz ideje átgondolni életét, akárcsak a második börtönbüntetését töltő Adrian Năstasénak.
Hogy ki lesz a következő? Lehet találgatni, hiszen hamarosan az államfő mandátuma is lejár, az ügyei, a jegelt dossziéi is előkerülhetnek még, az elsinkófált kereskedelmi flotta, a villa ügye stb. Szép országban élünk, csak meleg van, időnként viszont esik, ilyenkor jönnek az árvizek. Jó nekünk.
