A nyergestetői megemlékezést idén nagyon színessé tette a bukaresti résztvevő, nekem azonban mégis Tuzson János hozzátartozóinak jelenléte volt felemelő.
Ott voltunk mi is a hagyományőrző egyesület négy tagjával, a megnyitó előtt annak rendje módja szerint beálltunk díszőrségre. A szervezők felírták a nevünket, hogy a huszárok után minket is bemondjanak, de erre nem került sor.
A program megkezdése előtt kétszer is odajött a csíkkozmási polgármester, és megkért, hogy az emlékműtől álljunk távolabb, majd később ,,ne próbáljunk meg bekiabálni vagy valakit kifütyülni”! Nem értettem, miről beszél.
Pár perc múlva, amikor egy fekete, bukaresti jelzésű autóból kiszállt K. Hunor és V. Ponta, rögtön tudtam, miről van szó. Az RMDSZ-es polgármesterek keményen tapsoltak és hosszan rázták a két személy kezét. Miután a mikrofont is megkapták és elmondták a mondandójukat, elhatároztam, ilyen személyek előtt nem állok díszőrséget, és szóltam a fiúknak: Levonulunk! És egyes sorban szépen elvonultunk az emlékmű mellől! Kocsiba ültünk, és meg sem álltunk Sepsiszentgyörgyig, ahol meghitt programon vettünk részt, és az áldáson méltóképpen tisztelegtünk a Tuzson János halálának 110. évfordulója alkalmával felújított síremlék mellett, végignéztük a bélafalvi Tuzson János Általános Iskola diákjainak nagyon szép kulturális műsorát.
BOLDIZSÁR BÉLA
