Gyönyörűség volt nézni, mi mindent alkottak a XXVIII. Nyári Kaláka Kézműves és Alkotótábor résztvevői az elmúlt héten a Sepsiszentgyörgy melletti Benedek-mezei táborban. A hagyományos szombat esti tárlatra ezúttal kevés idegen érkezett, de a nyüzsgés így is nagy volt.
Ekkor adódott lehetőségük a táborlakóknak, hogy megcsodálják egymás munkáit. S folyt is az eszmecsere, bő órán át senkinek sem akaródzott elhagyni a kiállítóteret. Mosolygós, felszabadult arcok jellemezték az egész sereget, mindenki elégedett volt, a mesterek is büszkék lehettek tanítványaikra.
A tűzzománc ékszereket a szegedi Csókási Katalin Nóra zománcművész útmutatásai alapján készítették, és Vass Endre ötvösmester irányításával helyezték foglalatba. A tárlaton külön sarkot rendeztek be az ékszereknek, s hátsó megvilágítást biztosítottak az áttetsző zománcnak.
A Kolozsi Ildikó felügyelete alatt dolgozó nemezelők is kitettek magukért, gyönyörű ruhadarabjaikat, sálaikat, terítőiket a falakra, állványokra aggatták, s mesés környezetet teremtettek az egész tárlatnak. A fazekasok termékei is, mint holmi nagyobbacska ékszerek, csillogtak, hiszen jó részüket sikerült idejében zománcozni és kiégetni, természetesen nem mindannyit, de ízelítőt lehetett nyerni a tábori alkotómunkából.
Benkő Éva, a tábort szervező Guzsalyas Alapítvány lelke megnyitóbeszédében hangoztatta: nehéznek tűnhet ilyen múlttal újdonságot mondani, de ez a tábor is különleges volt, még a gyakorlottaknak is jelentett új kihívásokat, hiszen a tűzzománcosok új technikával ismerkedtek meg, s az újoncok is jól beilleszkedtek a kézművesek közé. A helyszínt biztosító György Zsolt amatőr kézműves meghatódottan mondotta, az ilyen rendezvények hozzák el az igazi életet a táborba, ez mutatja, hogy van értelme a létesítménynek.
