A székelyek igazi nagy hőse, Gábor Áron kétszáz évvel ezelőtt született Bereckben, és 165 éve hősi halált halt a kökösi csatában. Ez alkalommal méltó megemlékezéseket tartottak az elmúlt napokban vidékünkön.
Kökösben a Gábor Áron-emlékműnél színvonalas ünnepségen idézték fel az ágyúöntő alakját, aki itt vesztette életét. Eresztevényben Gábor Áron nyugvóhelyén, az emlékműnél július 31-én népes összejövetel mellett kopjafaerdőt avattak. Az elhangzott beszédek, az énekes-verses műsor mellett egyházi méltóságok imádkoztak és áldást mondtak. A székely atyafiakkal együtt sok anyaországi résztvevő rótta le kegyeletét, kopjafákat állítottak és koszorúztak. A fúvószenekar is az anyaországból jött. Ez alkalommal ott lobogott a székely és a magyar zászló még az idelátszó Óriáspince-tetőn is, amelyet az éjszaka leple alatt hitvány pribékek eltávolítottak, és a felvonó zsineget is elvágták, de a kora reggeli órákban hazafiaink újra visszahúzták.
Úgy vélem, a jövőben a kopjafaerdőben a meglévő 17 mellé minden székely falu állíthatna egy-egy kopjafát, hogy a végén 164 tündököljön ott – éppen ahány ágyút öntött 1848–49-ben Gábor Áron.
A Nyergestetőn augusztus 3-án emlékeztünk a székelyek talán utolsó csatájának 165. évfordulójára (július 31.), ahol szintén kopjafaerdő áll, ez viszont Tuzson János őrnagy és több mint 200 hősi halottat követelő csatája emlékére. Itt minden évfordulón legalább egy új kopjafával gyarapodik az erdő (most kb. 150–160 van). A megemlékezésen részt vett a román kormány miniszterelnöke, Victor Ponta is, hogy őszinte szívvel vagy sem, azt nem lehet tudni, mert egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy ő a románok, nem Románia elnöke akar lenni. Ott volt az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor is. Talán jó felé fordult a dolog, hiszen minden megtörténhet.
Azt hiszem, ezen megemlékezések továbbra is éltetik a székely népben a hon szeretetét és az összetartozást. Úgy legyen.
N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva
