Azt hiszem, voltam párszor éltanuló is, de emellett inkább foglalkoztattak a technikai jellegű kérdések, megoldások. Azok közül is inkább az optimálisak és innovatívak. Valamikor régen Sepsiszentgyörgy neves iskolája, a Székely Mikó még díjazott és ki is csapott egyazon napon és rendezvény során. Dicséret érte, mert felismerte – elismerte – egy időben az érdemet és a csínytevést.
A napokban példátlan összefogásnak lehettem részese, amikor is e neves iskola egyik még megmaradt szakember oktatója fordult hozzám. Portugáliai konferenciára és bemutatóra készül Pető Mária fizika szakos tanárnő és lelkes csapata. Ahelyett, hogy az idejét a kutatásra, illetve a szakmaiságra összpontosítva töltené, finanszírozás hiányában meghiúsulni látszott részvétele. Eltűnődtem: nekünk, székely vezetőinknek, embereknek ennyire nincs tudatunkban ezen értékek és kezdeményezések stratégiai támogatásának fontossága, ennyire mostohagyerek lenne a kutatás és az innováció?
Ápolgathatjuk a székely ruhás, lovas hagyományokat, húzogathatjuk fel-le a székely lobogót, ha nem fogjuk fel végre, mennyire fontos, hogy legyenek saját, életképes kezdeményezéseink, kutatási munkáink és fejlesztéseink. Ha ez nem sikerül, mindig csak mások kiszolgáltatottjai és beszállítói leszünk. Elmennek a piacképes, szabadalmaztatott fejlesztések – így is kevés van belőlük! –, és más országok húznak majd hasznot a piacra dobott termékekből, mi maradunk a semmivel.
A témánál maradva: ezen emberek ennek ellenére is végzik a dolgukat, szívvel-lélekkel tanítanak és képezik magukat, a hivatásuknak, a szakmájuknak élve. Sok közéleti szereplő tanulhatna tőlük!
Nektek, e projektet támogató vállalkozóknak köszönöm, hogy ilyen rövid idő alatt értettetek a szóból, és lehetővé tettétek a világszintű szakmai konferencián való részvételt és bemutatót. Nem túlzok, ha azt mondom: napjaink hősei köztünk járnak, végzik a dolgukat, és még nem is kell őket megválasztani. Szükségünk van Kristály Sanyikra, Pető Máriákra, és még sorolhatnám, akik a szakterületükön bebizonyították, hogy ezermesterünk, az ágyúöntő Gábor Áron nem véletlenül született nekünk, értünk.
Sok sikert, tanárnő!
BIHARI BÉLA
