Kiáltvány
Székely honfitársaim!
Nem rajtunk múlott.
Mi mindent megtettünk.
Évszázadokon keresztül védtük becsülettel a határokat, nem es foglalta el senki. Amíg magunkra nem maradtunk, s a Székely Hadosztályt is fel nem morzsolták − de az sem rajtunk múlott.
A politizálást másokra bíztuk. Bár ne tettük volna. Évszázadokon keresztül nyeletlenkedtek, elherdálták az országot, minket meg se kérdeztek, pedig akkor másképp lett volna. De hiába, katonanép vótunk, minket csak szöktettek, meg nem kérdeztek, pedig ejszen egy varangyosgölöncséri gyermek es okosabban vezette volna az országot, mint a sok mutuly.
Vártunk-vártunk, közben fáztunk, mert nekünk jutott a leghidegebb vidék, dógoztunk látástól vakulásig, mert ilyen vidéken a jégvirágon kívül alig terem meg valami. Közben évről évre csak fogyatkozunk, elég vót, ebből már legyen elég.
Mert hiába ülünk itt, üszküpülünk, hogy legyen valahogy, mert úgyis megesznek minket, mert senki minket nem szeret, csak mi magunkat. Ha itt maradunk, elfogyunk lassan, mint a gyertyaszál, elporlunk lassan, mint a szikla.
Végre egyszer vegyük kezünkbe mi a mi sorsunkat, végre egyszer legyen eszünk, met eddig nem vót, ezt nem kellett vóna hagyni, mi nem es hagytuk, de nem hagyták, hogy mi ne hagyjuk.
Mennyünk el innen!
Ez erőssen meredekül hangzik, de végre egyszer ne berzenkedjünk, de vitézkedjünk, ne mártírkodjunk, hallgassunk az eszünkre, mennyünk el.
Tanuljunk a történelem keserves tapasztalataiból, és ezúttal másképp válasszunk hazát.
Válasszunk szigetet, hogy legyenek kikötőink, kereskedelmi flottánk és hadihajóink, legyen tengerpartunk, mert a Szent Anna-tó partján már nem férünk el. S legfőképp azért legyen sziget, hogy ne tudjanak minket körbelakni.
Olyan helyet válasszunk, ahol meleg van, mert akárhogy bőcsködünk, azért jobb a jó meleg nyár, mint a hitvány tél a csíki vagy a gyergyói medencében.
Azért legyen rajta hegy es, mert az kell, valahol a fenyőnek is kell nőnie meg a juhnak legelnie. De legyen síkság is, ahol rendes búzát tudunk termeszteni, meg napraforgót.
Ne legyen kicsi, hogy tudjunk jól elszaporodni.
Éppen ezért az ideális hely Madagaszkár. Területe 587 ezer négyzetkilométer, azaz szinte ötvenszer nagyobb, mint a jelenlegi Székelyföld. Az ország középső részén pompás hegyvonulat húzódik, a Hargitánál es sokkal magasabb, aki fázni szeret, az kőtözhet oda. De vannak ott pompás dombok, mezők és körös-körül meleg déli tenger.
Ráadásul Madagaszkárhoz ősi jogunk van, hiszen 1776-ban a malgas nép a magyar Benyovszki Móricot választotta meg királyává. Minden bizonnyal a szigetország nagy szerepet játszott volna a magyarság történelmében, ha a franciák rút ármánykodása meg nem buktatja a királyt.
Induljunk!
ORBÁN JÁNOS DÉNES
Proklamáció
Tehát: hajóra, székely! Vár bennünket Madagaszkár. Madagaszkáron mindig süt a nap, Madagaszkáron majdnem mindig esik az eső, Madagaszkáron nincsenek szomszédok.
„…és elképzelem, ahogyan majd átlépjük a madagaszkári határt, és ahogyan beléptünk az antananarivói reptérre, elveszi egy derék szerecseny a székely író útlevelét, és megkérdezi tőle: Occupation? Amire majd a székely ennyit válaszol szerényen: – Yes, indeed…(Hogyne, rögvest, a gyengébbek kedvéért.)
Hát valahogy így fog kezdődni Madagaszkár székely gyarmatosítása, ami a kelleténél körülbelül húszezer évvel váratott többet magára, még a maláj bennszülöttek is hamarabb érkeztek oda az ősi földre, mint Benyovszky Móric apánk. (...)
Persze, néhány megoldandó probléma még van. Magunkat ismerve hosszadalmas procedúra lesz majd megbeszélni az elgyarmatosított terület széki, alkirályi és miniszteri felosztásait, alighanem egy teljes délutánt vesz majd igénybe és néhány hektoliter sört, amíg kielégítő eredményre jutunk, de erre biztató precedenst jelent, hogy mi, jó székely író ártányok már régen megegyeztünk a Székelyföld felosztásában is. Ehhez képest Madagaszkár pipepurc.
Madagaszkár természetesen nem kis falat. Madagaszkár egy legalább ötfogásos vacsora, még nekünk, székely íróknak is. Madagaszkárt még a pingvineknek sem volt könnyű meghódítani, pedig erről még rajzfilmet is készítettek.
Földrajzilag nagyon rendben van, kellemes éghajlat, a monszunokat már jó ideje itthon is megszoktuk, víz van ott is, föld, domb, hegy és emberek, sok-sok fa, amit már itthonról majdnem mind elloptunk, tehát genetikai kihívást jelent majd az egész.
Nyilván, a szigetország felosztásánál majd komoly figyelmet kell fordítanunk a természeti-berendezkedési adottságokra. A csíkiaknak hegyek kellenek, fenyők (ami nincs), ideges szomszédok és sok kocsma. A gyergyóiaknak medvék, havasok, és néhány örmény sem ártana. Az udvarhelyieknek lankák, egy-két unitárius pap, meg legalább egy nagy temető, ahol még mindig jobb, mint Csíkban. A maroszékieknek legalább egy Köcsög utca, hogy az RMDSZ-nek is lehessen székhelye.
A háromszékiek majdnem mindenhol jól vannak, ahol zelegorkodni tudnak és ágyút önteni.
Lényegesen komolyabb probléma leend majd a csíki sör gyártása, amely nélkül köztudomásúlag nem létezik székely élet. A komló talán még csak-csak megterem, de a jó csíki víz már fogasabb kérdés, azt kénytelenek leszünk tankhajókkal szállítani, márpedig a tengerészek anyira megbízhatatlan népség, hogy azok a tengeren még vizet is isznak. (...)
Ami a szilva- és köményes pálinkát illeti, egybehangzó vélemények között ezek Madagaszkáron is beérnek, különösen az északi oldalakon. Erre majd külön zetelaki és kápolnásfalusi iparosokat viszünk ki, biztosítani a létfontosságú pálinkatermelői telepek utánpótlását.
(Ha kell, még autonómiát is kapnak, ami szükség, az szükség.)
Több szakértő komoly kételkedését fejezte ki a madagaszkári disznótartás kapcsán, amely fenntartást a gyarmatosító különítmény hűvös nevetéssel jutalmazta, lévén, hogy a disznó mindenhol megél, ahol ember van, sőt. A disznó a székely legfinomabb barátja. (...)
Mi más kell még tehát Madagaszkár gyarmatosításához?
Ha valaki erre a kérdésre válaszol, az máris felségárulás és madagaszkárulás bűnébe esik, amiért majd a rögtönítélő székely ménes előtt felel, de nagyon.
Tehát: hajóra, székely! Vár bennünket Madagaszkár. Madagaszkáron mindig süt a nap, Madagaszkáron majdnem mindig esik az eső, Madagaszkáron nincsenek szomszédok. Madagaszkáron lemúr van és l’amúr, Madagaszkár a miénk, Madagaszkár, Madagaszkár, Borneó és Celebesz, székely volt és székely lesz!
GYÖRGY ATTILA
(Foter.ro)
