A 16. századtól – az ellenreformáció térnyerésével – alakultak ki Európa-szerte az ún. néphimnuszok. Magyarországon a 18. században két néphimnuszként énekelt vallásos dal terjedt el, főleg egyházi, de világi ünnepeken is elhangzott. Régi énekeskönyvekben megtalálható az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga...” és a „Boldogasszony anyánk...” kezdetű ének.
Mindkettő régi magyar, élő hagyományokhoz kapcsolódik Szent István, illetve Szűz Mária, Magyarország védőszentje vallásos kultuszához. Népszerűségük, megmaradásuk alapköve az volt, hogy sokan ismerték, zenei és gondolati tartalmát mélyen átérezték, egyetértettek vele, s mint egy fohászt, együtt tudták énekelni.
Népdalgyűjtő tudósaink népdalként is találkoztak ezzel a Mária-himnusszal, a boldogságos Mária-énekek csoportjában, két dallamváltozatban is, főként a Dunántúlon, sok újkori ráhúzással is.
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Ó Atya Istennek kegyes, szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Kegyes szemeiddel tekints meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Sírnak és zokognak árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.
Vedd el országodról ezt a sok ínséget,
Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.
Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
Magyar nemzetedből a hitetlenséget.
Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.
Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
Szent László király is minket reád bízott.
Sokat Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,
De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.
Jézus Fiad előtt hajts térdet érettünk,
Mert ha nem cselekszel, egy lábig elveszünk.
Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,
A te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
