bukovinai székely népmeseAnnuska s a nannyája

2014. augusztus 15., péntek, Kiscimbora

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény öreg­asszony. S annak az öregasszonynak volt egy unokája, Annuska. Olyan szegények voltak, mint a templom egere. Hol volt mit egyenek, hol nem. Egyszer azt mondja az öregasszony:
– Hallod-e, Annuskám! Itt van ez a törülköző, vidd el a városba s add el, fiam! Amit kapsz érte, abból majd ve­szünk tejet, kenyeret, s úgy éldegélünk.

  • Kovács Gáspár rajza
    Kovács Gáspár rajza

Összerételgette, összehajtogatta az öregasszony, s beletette egy kosárkába a törülközőt, s Annuska elindult. Hát, ahogy megy az országúton, találkozik egy másik öregasszonnyal.
– Jó napot, néni!
– Adjon isten, édes leánykám! Hát te hova mész?
– Hát én megyek a városba. El akarom adni ezt a törülközőt, ha valaki megvenné, hogy tudjunk vele venni valami ennivalót.
– Nézd csak, édes kicsi leánykám! Add ide nekem azt a törülközőt, s én adok neked egy bögrécskét. Ennek a bögrének csak azt kell mondani: Főjél, főjél, bögrécském! El is cserélte Annuska mindjárt a törülközőt a bögréért, s megy nagy vígan hazafelé. Otthon kérdezi a nannyája:
– Na, Annuska, eladtad?
– Jaj – azt mondja Annuska –, nem adtam el, hanem elcseréltem ezért a bögréért.
– Hát ugyan bizony, édes leánykám, te miért cserélted el? Van itthon annyi bögrénk, hogy azt se tudjuk, hova tegyük. Nincs, amit beletöltsünk, minek nekünk a bögre?
– Ez olyan bögre, nannyó, hogy ennek csak azt kell mondani, hogy: Főjél, főjél, bögrécském!
Hamar ki is próbálták. Letették az asztalra, s tányérokat raktak, s Annuska kezdte mondogatni:
– Főjél, főjél, bögrécském!
Csak rotty-rotty-rotty, kezdett rotyogni, főni, s tele lettek a tányérok tejbegrízzel, s utána a tányérokból kifolyt le az asztalra, le a földre, s immár az ablakokat is ki kellett nyissák, mert folyt ki az ablakon.
Hát az öregasszony elfelejtette mondani, hogy amikor már eleget főzött, akkor azt kell mondani:
– Elég lesz, bögrécském!
Csak folyt ki az ablakon, folyt ki a tejbegríz. Jöttek haza az iskolából, az óvodából a gyermekek, szekerek mentek lovakkal, s mind térdig jártak a tejbegrízben, még az árok is tele lett vele. Szerencsére éppen arrafelé járt az öreg­asszony, meglátta, mekkora csuda dolog van, megkereste Annuskáékat, beszólt az ablakon:
– Elég lesz már, bögrécském!
Aztán abban a helyben megállott, s egy hétig volt, amit egyenek a tejbegrízből, s még ma is élnek, ha meg nem haltak Annuska is s a nagymamája is a bögrécskével együtt.
Itt a vége, fuss el véle!

(Sebestyén Ádám gyűjtése)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2014-08-15: Kiscimbora - :

A szárnyas királyfi (népmese)

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király s annak olyan szép leánya, mint égen a ragyogó csillag. Mikor a királykisasszony eladó sorba került, tízen-húszan is jöttek leánynézőbe, mind csupa királyfiak, de a királykisasszonynak éppen a legszegényebb királyfin akadt meg a szeme.
2014-08-15: História - Cserey Zoltán:

Különös békeszerződés – Sepsiszentgyörgy az első világháború idején (7.)

„A Monarchia és Németország 1917. december 9-én Focşani-ban fegyverszünetet, majd 1918. május 7-én Bukarestben békeszerződést kötött Romániával. Ez a szerződés, mondhatni, a világtörténelem legenyhébb békefeltételeire épült: a Monarchia egészen keskeny sávban kapott határkiigazítást a Kárpátokban, egyszerűen avégett, hogy a román tüzérség ne tudjon a hegygerinc nyugati, illetve északi oldaláról támadóállást elfoglalni. A megszerzett területen különben alig élt számottevő lakosság, így Erdély etnikai képe nem változott meg. A békeszerződés értelmében a román hadsereg megtarthatta teljes fegyverzetét. Ezekkel a fegyverekkel vonult be Erdélybe néhány hónappal később, a Monarchia hadseregének összeomlása után.” (Pomogáts Béla: Ember az embertelenségben)