„Az a legnagyobb öröm számunkra, ha úgy tudunk muzsikálni, ahogy azt a nagy öregektől tanultuk, és ez tetszik az embereknek” – vallja Fazakas Levente, a sepsiszentgyörgyi Heveder zenekar tagja (hegedű, ének), akinek a zenéhez és a zenéléshez való viszonyulását zenésztársai – Bajna György (bőgő), Fazakas Albert (brácsa), Molnár Szabolcs (hegedű, ének) és Szilágyi László (brácsa, harmonika) – is magukénak tartják. A Heveder nemrég tért haza egy amerikai turnéról, azóta muzsikáltak a felsősófalvi, kommandói és gyimesi néptánctáborokban, augusztus 20-án pedig a Perkőn kísérik a tánccsoportokat és mutatnak be önálló zenei számokat. Fazakas Levente lapunknak arról is beszélt, a Heveder tagjai még mindig táncházban érzik igazán jól magukat.
– Milyen közönségnek muzsikáltatok? A nem magyar anyanyelvűek hogyan fogadták az erdélyi népzenét?
– Többnyire magyar közönségnek muzsikáltunk, legtöbben már tudták, hogy ez miről szól, hogy nem összetéveszthető a magyar nótával. Ez előny, mert értik, hogy mit énekelünk, sajátjuknak érzik, de a nem magyar anyanyelvű közönség talán sokkal érdeklődőbbnek mutatkozott. Különlegesnek tartják a hangszereket, a hangzást, amihez nincsenek szokva. Nekünk nagy elégtétel, amikor pozitív visszajelzés érkezik tőlük. Ők nyitottak mindenre, nem zavarja, hogy nem értik a szöveget, minden tetszik nekik. Mi ilyenkor is éppen olyan igényesen szólaltatjuk meg a zenét, mintha hozzáértő közönségnek játszanánk.
– A koncerteken kívül Amerikában is tartottatok táncházat, zenéltetek táborban. Itthon ritkán léptek fel önállóan. Mi ennek az oka?
– Mi úgy gondoljuk, hogy ez a muzsika nem koncertre való. Persze lehet koncertszerű számokat összeállítani, de mi elsődlegesen még mindig a táncházban érezzük magunkat jól, ott igazán élő a muzsika. Körülbelül három éve lakodalomban is zenélünk, s bár nem hirdetjük magunkat, szájról szájra megy a meghívás. A lakodalomban a népzene mellett hagyományos hangszerekkel, hagyományos felállásban, de kierősítve, könnyűzenei dalokat is játszunk, amelyek általunk elképzelt hangzásban szólalnak meg.
– Ez nem rontja az autentikus stílust, az adatközlőktől szerzett tudásotokat?
– Nem érzem, hogy rontaná. Mi úgy képzeljük el, ahogy egy zenész megtanul többféle stílusban muzsikálni ahhoz, hogy hiteles legyen, mert a széki muzsikát másként kell húzni, mint a kalotaszegit vagy palatkait, szászcsávásit, gyimesit, így ez a lagzis repertoár is külön stílust képez a mi fejünkben, és nem keverednek össze a dolgok. A lakodalomban való zenélés abszolút szolgáltatás, nem olyan, mint egy koncert. Ott ki kell szolgálni az embereket. Ahhoz, hogy jól érezzék magukat, olyasmit is kell muzsikálnunk, ami nekünk nem olyan nagy szívügyünk. Ez nem azt jelenti, hogy olyant is zenélünk, amit egyáltalán nem szeretünk. Úgy gondolom, a lakodalomban való muzsikálás az igazán aktív zenélés. A koncert e tekintetben passzív, mert kiragadjuk a zenét a saját közegéből, így egy kicsit múzeumszerűvé válik. Annak örvendünk igazán, amikor a hallgatóságban vannak olyan emberek, akik ismerik a régi nótákat, és mi úgy tudjuk nekik eljátszani, ahogy az öregektől tanultuk. Ha ez nekik is tetszik, igazán az a legnagyobb öröm.
– Van két lemezetek, az Eresszed, hogy menjen (2009) és az amerikai turnéra készített Heveder Band (2011), több éve muzsikáltok a Háromszékre látogató Károly hercegnek, és ha ritkán is, de eljártok gyűjteni. Ennyi év tereptapasztalat után mit tesznek hozzá a zenétekhez a találkozások az adatközlőkkel.
– Sajnos, nem erősségünk mostanában a gyűjtés, mert nincs rá időnk, de jólesik időnként elmenni, feltöltődni. Kell a zenészekkel, a helyi közösséggel való kapcsolat. Nagyon fontos ebből táplálkozni, ez mindig megmarad az emberben. Ahol muzsikálunk, felidézzük ezeket a képeket, hangulatokat, érzéseket, és szerintünk akkor jobban érződik a mulatság ereje. Ez a zene ezért született, így alakult ki, ezt a feladatot kellett betöltenie.
Kérdezett: FEKETE RÉKA
A Heveder zenekar 2002-ben alakult. A nagyközönség elsősorban a Háromszék Táncegyüttes kísérőzenekaraként ismeri, holott házigazdái a legjelentősebb erdélyi népzenei és néptánctáboroknak, -találkozóknak, muzsikálnak táncházakban, együttműködnek több hivatásos táncegyüttessel, külföldön is nagykövetei az eredeti népi muzsikának. 2008-ban a zenekart Kacsó András-díjjal tüntette ki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), 2009-ben az Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján kaptak díjat a hiteles és virtuóz előadásmódért. A zenekar először 2011-ben vett részt a Háromszék Táncegyüttes egykori tagja, Salamon József által szervezett Csipke-táborban az amerikai Michiganben, 2013-ban a washingtoni Smithsonian Folklife Fesztiválon muzsikáltak, idén nyáron másodszor szolgáltatták a zenét az amerikai magyar fiataloknak az említett táborban, ami előtt és után többek között felléptek Chicagóban, New Yorkban, a Washington melletti Bethesdában, Detroitban, valamint a kanadai Ottawában, Torontóban, Montrealban. „Tudjanak – mint eddig is – megannyi táncházban hajnalban is úgy szembenézni a táncosokkal, s úgy muzsikálni azoknak, hogy szakadjon a húr, és a legdermesztőbb télben is rügyet vessen az emberi lélek” – e szavakkal köszöntötte Panek Kati a Hevedert a 2008-as EMKE-díj átadásakor.
