Pénteken nyírfák sora jelezte a főút mentén, hogy ünnepre készül a falu, piros és fehér színű kardvirágok díszítették az oltárokat. Zsú­folásig telt a hutások és kőbányászok ivadékainak temploma, tizenöt környékbeli pap ülte körül az oltárt. A meghívott és helyi szólisták tették énekükkel bensőségesebbé az ünnepi szentmisét. Sepsibükszád a nagy európai Mária-út vonalán fekszik, s akiknek ősei itt valaha is gyárak munkásaiként raktak fészket, mind-mind magyarrá és buzgó római katolikussá ványolódtak, testületileg hangosan énekelték a legszebb Mária-énekeket. A szentmise főcelebránsa ft. Hajdú János szentszéki tanácsos, a Sepsi-Barcasági Római Katolikus Főesperesi Kerület főesperese, sepsiszentgyörgyi plébános volt, a szentbeszédet pedig Gödri István feketehalmi plébános mondotta. „Sze­ressük a Szűzanyát, higgyünk benne, és maradjunk mindig hűségesek őhozzá – hangzott a felhívás. – Ezt a három dolgot bízom ma rátok, és közösen kérjük most ebben a szentmisében közbenjárását, hogy Jézus és Isten mellett, a hit és az egyház mellett kitartóak legyünk mindig.”
Nagyboldogasszony napja az egyik legfontosabb katolikus Szűz Mária-ünnep, az őt tisztelő ünnepeink közül talán ez a legmagasztosabb, amikor Mária megdicsőülését ünnepeljük. Az ünnep az ősmagyar hitvilág istennőjének nevét viseli, akinek alakja a magyar kultúrában egy­be­mosódott Jézus édes­­anyjáéval. Mife­lénk, a magyar nyelvterületen a Nagy­bol­dogasszony ünnepe el­nevezés terjedt el, ami Mária magyar kultuszát jelenti. Fon­tos tudnunk, hogy Szűz Mária csak a magyarok körében Bol­­dog­asszony, Ma­gya­rok Nagy­asszonya. Az erdélyi magyar ka­tolikus templomok közül 34-nek ez a titulusa. A görögkeleti vallásban élő román testvérek legtöbbször Sfânta Maria Mare néven tisztelik. Nagy­boldog­asszony napja újabban hivatalos ünnep, munkaszüneti nap országunkban. Sepsi­bük­szádon megterültek a családi asztalok, ima és jó étel mellett örvendezhettek ismét a helyiekkel a faluból elkerült rokonok és barátok.