A hét végén Tamás Ró­bert, Tamás Tibor és Ráduly Róbert rögtönzött sajtótájékoztatón számolt be az eset­ről. A bűnbakok mi lettünk, akik békés megmozdulásra hívtuk falusfeleinket – mondotta Ráduly Róbert –, holott nem történt semmiféle rendbontás. A csendőrség parancsnoka is megkereste őket, és közölte: bármi történik szerda este, őket terheli majd a felelősség. Szerencsére pár kerítésléc lerúgásán kívül nem történt incidens. Tamás Róbert arról számolt be, hogy a tüntetés napján, dél körül saját kocsijával – rajta egy fekete lobogóval és a hangosbemondóval – bement Kézdivásárhelyre, ahol három rendőrkocsi vette körül. Azt mondta neki az egyik rendőr, szerelje le a hangosbemondót, egy másik el sem akarta engedni, be akarta kísérni a rendőrségre, s azt is mondták, hogy ennek következményei lesznek. Pénteken egyik barátjától üzentek, hogy jelentkezzen a városi rendőrségen, ellenkező esetben bűnvádi eljárást indítanak ellene. Tamás Róbert nem tett eleget a meghívásnak, Szé­kelyudvarhelyen volt aznap. Mi eddig is békésen éltünk együtt a roma közösséggel, és ezentúl sem akarunk velük háborúzni, nem voltunk felbujtók, ne akarja ezt senki a nyakunkba varrni, de elvárjuk a hatóságoktól, hogy legyen elszámoltatás, és a vétkesek kapják meg megérdemelt büntetésüket – mondták mind­hárman.
A rövid sajtótájékoztató után végigkocsikáztunk a cigánysoron. Az ott lakók visszatértek házaikba, és szokás szerint az utcán, a putrik előtt lézengtek. Egyikük lapunknak elmondta: rettegésben élnek, főleg éjszaka, attól tartanak, hogy rájuk gyújtják a házat. Csütörtök éjszaka egyébként ismeretlen tettes petárdát dobott az egyik udvarra. A csendőrség egy hete állandóan járőrözik azon a falurészen, ottjártunkkor is szembejött velünk a csendőrfurgon (felvételünkön).