Ritkán esik meg, hogy ennyire mozgalmas legyen ez a falu, személygépkocsik tucatjai érkeztek minden irányból, feldíszített lovas szekereken indultak Erdővidék-nézőre a Károly trónörökös és gróf Kálnoky fundusán nyaralók.

Népünnepély Egyedmezején
– Szerencsére, az idő is kitartott mellettünk – emelte ki Préda Jenő bácsi, aki előrehaladott kora ellenére is, amolyan szemmel tartóként, minden napját a budapesti és helybeli kalákázó fiatalok között töltötte. – Polgármesterünk nem lehet itt minden percben, én mindent láttam, mindent tudok!
Ha estébe hajlóan szükség volt rá, hegedűjét is megszólaltatta, akár a feredőhelyen, akár a fürdőépítők szálláshelyén. A napi munka után kellett egy kis vigalom, mert nem halottsiratásra, hanem munkára gyűlt itt egybe annyi szép és ügyes fiatal, amennyit rég lehetett látni Zalánpatakon! Jenő bátyánk mellett mindig ott találhattuk Szi­lamért, a dédunokáját, akivel – ritkaság! – együtt is szokott zenélni a dédnagyapa.
Nehezen lehetne eldönteni – mondották a falujuk sorsa miatt igazán aggódók –, hogy melyik esemény fontosabb most számunkra. Az, hogy felépült a Zalánpataki népi feredő, vagy pedig az, hogy vastag jég tört meg sokak azon meggyőződésében, miszerint ebben a faluban úgysem lesz soha semmi, soha nem lesz könnyebb élet! A Mercedesre szerelt, tehát mozgó gyümölcsprés megérkezése és átadása azt bizonyította, hogy a gyermeteg jóslat ellenkezője bontakozott ki azon a szombati napon.
A megyei tanács Bodok, Csernáton és Kisbacon után negyedszer hívta és fogadta megyénkben a budapesti Ars Topia Alapítvány által toborzott Székely­földi Fürdő- és Közös­ségépítő Kalákások csoportját. Ők a helybeliek, a málnási önkormányzat, a Kálnoky Alapítvány és a társszervező Nap Termé­szetművészeti Műhely segítségével meglepő szellemességgel és magabiztossággal – bevonva a zalánpataki fiatalokat is – valóságos kultúrtájat varázsoltak a Zalánpatak melletti Ánás-völgy mérsékelt égövi dzsungelébe, a méteresre nőtt gyomnövények ciheres-pocsolyás területén, ott, ahol – mint mondani szokás – még a madár sem jár! Talán csak a XVII. század derekán volt még ilyen hangos itt a táj, amikor a sepsikőröspataki gróf Kálnoky család megépítette – az akkoron Egyedmezejének nevezett helyen – sikeresen működő üveggyárát, hutáját, s amikor idegenföldről ide telepített szakemberként, üveg­fúvóként sok-sok nem székelyt, akiknek sarjai aztán római katolikus magyarokká lettek, s máig megülték az Ársicca-hegy alatti völgyet, vállalva az elszigeteltségben élők sorsát.
A falu keleti bejáratánál székelykék alapszínre festett és díszített tábla, valamint ötletes kis térkép adja tudtunkra, hogy a Nyíres patakán túl várja a kikapcsolódni kívánókat a Bugyogó-feredő.  Túl a vízen mindenütt színes és népi motívumokkal ékesített irányítótáblák mutatják az utat a napsugarak által felmelegített Répás-feredőhöz, majd Háromszék legújabban megépített mofettájához, két megjelölt környékbeli borvízforráshoz, a Pina- és a Karácsony-borvízhez. Az új zalánpataki mofettát egyébként körültekintően és elővigyázattal kell használni, mert a levegőnél nehezebb szén-dioxid első belélegzésre azonnali fulladásos halált okoz. El kell olvasni a kifüggesztett szabályzatot. A mofetta kulcsát a falu elején lakó Préda Jenőtől lehet elkérni.
Útközben Péter Alpár sepsiszentgyörgyi képzőművész hangulatos és a tájba elhelyezett funkcionális térplasztikai alkotását pillanthatjuk meg. Egyébként Péter Alpár felesége, Várallyai Réka művészettörténész volt itt a virágmotívumok egyik festőasszonya. A népi feredő építése során mindenki érvényesíthette egyéni képzelőerejét, fantáziáját. Így történt, hogy egy kedves helybeli asszony, Préda Piroska saját maga faragta versikéjét megörökítették a feredő bejárati tábláján. Abból idézünk, kortárs népköltészeti alkotás gyanánt: Piciny falum gyönyörű szép tája, / Ujjong szívem a csodás látványra. / Ráborul a fenyves szerény hajlékunkra, / Kakukkmadár ébreszt minden virradatra. / Óh, mily nagy ajándék ilyen helyen lakni, / Ahol a természet sóhaját hallani. / Csend borul a tájra, nincs zaj és lárma, / Megtöri a csendet patak csobo­gása...”

Mercedesen jött a prés
A Zalánpatak Kincsei Szövetkezet a megyei Agrosic Egyesület pályázata révén használatra megkapta a kis üzemnek is nevezhető, zárt kamionra szerelt gyümölcslépréselő technológiai gépsort azzal a céllal, hogy azt a szövetkezet által megbízott fiatalok működtessék, és próbálják meg felhasználni nemcsak a hely felesleges gyümölcstermését, hanem a környék nyersanyagát is. Annak pénzbeli hozadékát pedig más, olyan fejlesztések kivitelezésére használják, amelyek kimondottan a faluközösség haladását szolgálják.
Kasléder József polgármester elmondta: látva a lehetőségeket, a fiatalok még gyümölcsfaiskolák telepítését is megkezdhetik, mert övék a jövő. Miközben a kultúrotthonban már szólt a muzsika, az összegyűlt falubeliek nemcsak a „préselőmasinát” nézegették, hanem a próbaüzemeltetés során meg­eredő almalevet is megkóstolták. A beruházás jelentőségét Nagy József, a megyei tanács alelnöke, Könczei Csaba, a mezőgazdasági igazgatóság vezetője, valamint az Agrosic egyesület vezetője, ifj. Orbán Miklós méltatta. A helyiek nevében köszönetet mondott Kasléder József polgármester. A szabad ég alatt rotyogott a vadastokány, sütötték a kürtőskalácsot, a kánikulában fogyott a sör.