A Csíki utcával szemben néhány négyzetméteren kis üzlet működik Sepsiszentgyörgyön. Teaillat teszi otthonossá a légkört, és belépve talán nem is tűnik fel, hogy több mint háromezerféle termék sorakozik a polcokon, a pulton.
Leginkább egy patikához hasonlít, de ez nem a kemikáliák világa. Sokkal inkább a természeté, ha egy kicsit piacos formában is. Csulak Zita üzletvezető, aki Németh Gabriellával együtt tulajdonosa is az elsősorban biokozmetikumokat, természetes alapú gyógyszereket és élelmiszer-kiegészítőket forgalmazó „természet szigetének”, szabadkozik, amikor megkeressük, mondja el vállalkozása történetét: én nem vagyok bátor, szereplő típus...
– … Mégis vállalkozásba kezdett. Miért? – kérdezzük ellenvetésként.
– Tulajdonképpen a családom, barátaim biztatására kezdtem a vállalkozásba. Egy ilyen típusú üzletben dolgoztam, miután gyári munkásként munkanélküli lettem. Miért ne magadnak dolgoznál – mondták, mert látták, és én is éreztem, hogy imádom ezt a munkát.
– Ha imádja, akkor bizonyára a gyógynövényekkel való kapcsolata nem a vállalkozással együtt indult...
– Igen, ez már gyermekkori kapcsolat, szerelem – ha lehet így mondani. Szüleimmel mindig gyűjtöttük a gyógynövényeket, abból készített teákat ittunk, persze nem feltétlenül gyógykezelés miatt, sokat kirándultunk, nagyon szerettük és szeretem most is a természetet. Az igazság az, hogy a gyári munkámat is szerettem, ott megmondták, mit kell tenni, nem volt különlegesebb felelősség, ehhez voltam szokva. Ez, amivel most foglalkozom, számomra újdonság volt, mert én pénzzel nem bántam eddig, és beszerzéssel sem foglalkoztam, még kevésbé vállalkozás működtetésével. Hogy egy ilyen helyre kerültem, mielőtt még beindítottam a saját vállalkozást, a szerencsén múlott. Olvastam az újságban, a Háromszékben többek között, hogy elárusítót keresnek egy ilyen üzletbe. Azonnal megtetszett az ötlet, munkanélküli voltam, végeztem tanfolyamokat, például kereskedelmi tanfolyamot, mondtam magamnak: próbáljam ki. Sokan jelentkeztünk, de az üzletvezetőnek első pillanatban szimpatikus lehettem, mert meg sem kérdezte, hogy hol dolgoztam addig, felvett. Az az üzlet sajnos nem volt hosszú életű, mert a tulajdonosnak nem volt elég türelme kivárni, hogy beinduljon, feladta. Még én szereztem vevőt arra az üzletre, de akkor sem gondoltam saját vállalkozásra. Végül a család, a barátok biztatására ezt a kis boltot 2009-ben indítottuk. Ma azt mondom, jó, nagyon jó lépés volt.
– Nagy beruházásra volt szükség?
– Azért kellett társat keresnem, mert nem volt anyagi hátterem. De így sikerült. S meggazdagodni biztosan nem fogok, de élünk belőle.
– Milyen termékcsaládokat forgalmaznak?
– Elsősorban teákat, szörpöket, gyógynövényalapú kozmetikumokat, alkoholos kivonatokat, vitaminokat. Aztán olyan csomagolt bioárut, mint a teljes kiőrlésű liszt, méhtermékek és sóterápiához szükséges sótermékek, ez utóbbiak kizárólag Parajdról.
(A beszélgetést egyébként az üzletben ejtettük meg, így a vevők is sűrűn érkeztek. Volt, aki percekig keresgélt a teadobozos polcokon, más betegségére keresett gyógyszert, vagy megszokott, már használt terméket vásárolt. S közben szólt a telefon is, érkeztek a rendelések. A válasz minden esetben gyors és pontos volt, s a mintegy háromnegyed óra alatt talán egyszer hangzott el, hogy nincsen...)
– Hogyan lehet ennyiféle terméket megjegyezni, egyáltalán hogyan lehet ezt a szakmát elsajátítani?
– Menet közben. Az első üzletben, ahol dolgoztam, tanultam meg a szakmát, de rengeteget olvasok, minden szakfolyóiratot beszerzek, még a fürdőszobában is ezt lehet kézbe venni. Igyekszünk nemcsak hazai, hanem magyarországi termékeket is beszerezni.
– Apropó, beszerzés, mennyire épült ki a hálózat, könnyű beszerezni manapság a termékeket?
– Húsz-huszonöt beszállítóval dolgozunk, van, ahonnan nekünk kell elhoznunk az árut, de van, aki idehozza. Igyekszünk mindent beszerezni, amire igény mutatkozik, nálunk rendelésre is lehet vásárolni. Fontos ebben a szakmában nagyon szeretni az embereket. Nem biztos, persze, hogy én mindenkinek szimpatikus vagyok. Ezért mindenkinek nem tudunk megfelelni, de hát ettől szép ez a szakma is.
– Saját készítésű termékkel próbálkoztak-e?
– Ez nagyon hosszú folyamat, az üzlet mellett nem lehet felvállalni. De vannak, akik foglalkoznak ezzel. S persze otthoni használatra sokan készítenek kozmetikumokat, szappanokat úgy is, hogy innen megvásárolják az alapanyagot, és otthon elkészítik.
– Az igény, a kereslet növekvőben az ilyen termékek iránt?
– Igen, egyre jobban érdekli az embereket a természetből nyert orvosság. De bízni, hinni kell a növények, a készítmények gyógyító erejében, és tudni azt, hogy nem azonnal ható fájdalomcsillapítót vásárolnak, a termékek használata folyamatosságot, kitartást is megkövetel.
– Lehet-e ebben a szakkereskedelemben konkurenciáról, versenyről beszélni?
– Persze, Szentgyörgyön is több üzlet működik, de nem egymás ellen versengünk. Itt a lényeg, hogy a vásárló visszajáró legyen. Nem szokványos üzlet, ide azért is bejönnek, hogy elmondják bajukat. Meghallgatjuk, igyekszünk tanácsot, illetve valamilyen terméket adni, de néha az is elég, ha elmondhatják a gondjukat.
– Mi a legnagyobb siker és – ha van – a legnagyobb kudarc?
– A legnagyobb siker, ha egy kuncsaft visszajön, és azt mondja, milyen jó volt az ajánlott termék. Az feldobja az egész napomat, bátran tudom ajánlani másnak is, még akkor is, ha ezek egyénre szabott termékek. Ami nem jó, amikor reklamálni jönnek. Mert van ilyen is, s akkor általában a beszállítóval is közöljük a bajt.
– Terveznek-e fejlesztést?
– Ahhoz sok pénz kell. Nem panaszkodunk, az üzlet működik, de rengeteg a kiadás, az árakat igyekszünk minél alacsonyabb szinten tartani, hogy a vevőink itt maradjanak. Hárman dolgozunk az üzletben, a társamon kívül van egy alkalmazottunk is. Adja az Isten, hogy tartson, míg a világ, s két nap. Mert szép dolog.
