A legismertebbek – a csoport típusát is megjelenítő fajok – a valódi pereszkék nemzetségébe (Tricholoma) tartoznak. Rájuk, csakúgy, mint más, e családba tartozó nemzetségek fajaira  jellemző, megkülönböztető bélyegek: a vastag, tömör és rostos tönk (olykor bunkós véggel), húsos kalap felkanyarodó és váltakozó hosszúságú lemezekkel, amelyek színe többnyire fehér, sárgás vagy a kalap színével megegyező. A kalap színe alapján (mint más esetben is) csak nagy óvatossággal határozzunk gombát, mivel nem mindig jellemző. Valamennyi pereszke gyengébben vagy kifejezetten lisztszagú.
Egyetlen határozottan mérgező faj a párducpereszke (Tricholoma pardinum, 4. kép), de megyénkben nem gyakori. A többi faj vagy ehető, vagy visszataszító ízű, csípős, azaz nem ajánlott fogyasztásra. Néhány, nálunk gyakrabban gyűjtött és kedvelt fajt említünk.
A csoportos pereszke (T. conglobatum, 1. kép) többnyire fák tövéhez közel, nagy, tömör csoportban barnás-szürkés, 5–15 cm szélességű kalapjával bőséges nyersanyag a gombás ételek kedvelőinek. Megyénk egyik leggyakoribb és legkiadósabb, elég változékony gombafaja.
A lila pereszke (T. nudum, 2. kép) nevét barnásba hajló lila színéről kapta, amely többé-kevésbé hangsúlyosan a gomba tönkjén, lemezein, kalapján is uralkodó. Különleges öröm a „gombavadásznak”, ha az avar fedezékében egy jó csoportra rábukkan. Tavasszal is megtaláljuk.
A rákízű vagy fenyőpereszke (T. terreum, 3. kép) kúpos kalapja a fentiekénél kisebb, szürkén szálas, pikkelyes, lemezei világosabb szürkék a kalap színénél. Inkább fenyvesben, de ritkábban lombos erdőben is előfordul.
A párducpereszke vastag húsú, cserepesen, szürkén pikkelyezett. Igen jellemző erre a fajra, hogy fehéres-sárgás lemezei víz­cseppeket választanak ki.
Még számos jóízű pereszke ismert (galambpereszke, lágy pereszke, lila tönkű pereszke, változékony pereszke, márványos pereszke stb.), a megismerés körének bővítésére ajánlottak a gombászegyesület által szakértővel rendezett, meghirdetett túrák.