Nyitóbeszédében Farkas Emese tanítónő Szent Ist­ván máig ható példaértékét emelte ki, majd Soós Ágnes és Farkas Bertalan Imre herceghez írt intelmeinek VIII. és X. fejezetéből olvastak fel részleteket. Borbáth Szilveszter énekelt, Bokor Katalin pedig István király, Imre és Gellért szentté avatásának 900. évfor­dulóján 1983-ban a Szent István-bazilikában elhangzott köszöntőt olvasta fel. Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész bő két órán át beszélt a Magyar Szent Korona történetéről, a koronázási szabályokról és képi üzenetéről. Véleménye szerint a hivatalos szempont, mely szerint darabjai két különböző műhelyben készültek, majd jóval Szent István halála után illesztették össze, nem igaz. Nem erősíti a tételt az, hogy helyenként szegecsekkel fogták össze, máshol pedig forrasztották – ennek gyakorlati okai lehettek: javítása nehézkessé válhat, ha mindenhol hasonló technikát alkalmaznak –, miként az sem, hogy felül latin, alul pedig görög nyelvű a felirat, természetes, hogy azokat használták: az egyik a hatalom, a másik a bölcsesség nyelve. Az ábrázolásmód különbözősége kapcsán úgy vélekedett, az alsó fél alakos kazetták a világiságot jelentik, a felső egész alakos ábrázolás pedig a mennyei világra utal, a tisztán kivehető, illetve homályos arcábrázolás is e két világot választja el, illetve szemlélteti. Kincses Kálmán szerint az sem kizárt, hogy a mai formában ismert koronát – az 1780–84 közt feltehetőleg II. József parancsára történő három arcképcserétől eltekintve – Szent István maga is használta, noha nincs ezt megerősítő kutatási eredmény, de cáfoló sincs.
Színültig telt érdeklődőkkel a vargyasi kultúrotthon István Ildikó népdalénekes Udvarhelyszéki népdalok című lemezének bemutatóján. Hasonló sikernek örvendett a néptánccsoportok fellépése is, tudásának legjavát adva lépett fel a Csillagkövető kezdő-, közép- és nagycsoportja, az olaszteleki Hajnalcsillag, a bardoci Kormos, az erdőfülei Dobó és a középajtai néptánccsoport.