Nem egy időben léptek ki, de egyszerre került nyilvánosságra tegnap, hogy Sánta Imre bikfalvi református lelkész, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) sepsiszéki elnöke és Fadgyas Egmond, a Minta ifjúsági szervezet elnöke is lemondott tisztségéről, és tagságáról is; mindketten a pártvezetés önkényességére hivatkoznak. A továbbiakban Sánta civilként, Fadgyas az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetében kívánja szolgálni az erdélyi magyarságot.
Az EMNT sepsiszéki elnöke – akinek neve akkor vált szélesebb körben ismertté, amikor egymaga állt ki a Székely Mikó Kollégium elé, és a hozzá csatlakozókkal két hónapig tüntetett az iskola visszaállamosítása ellen – szóban már májusban közölte lemondását, júniusban pedig írásban is benyújtotta az országos elnökségnek, amely Kátai Zsuzsannát nevezte ki az elnöki feladatok ellátására. Tagtársait néhány heti vívódás után magánlevélben értesítette döntéséről és annak okairól, és nem tartja elegáns gesztusnak, hogy két újságban tudta és megkérdezése nélkül nyilvánosságra hozták – válaszolta lapunk megkeresésére Sánta Imre. A leírtakat azonban fenntartja. Levelében úgy fogalmaz: „(…) idén áprilisban, a magyarországi választásokat követően az országos vezetőség(ek) döntése értelmében úgy szervezték át az EMNT-Néppárt közös rendszerét, hogy széki elnökként szinte minden döntési hatáskört megvontak tőlem, illetve minden kérdésben kötelezővé tették a Néppárt megyei elnökével történő egyeztetést, akit szintén országos döntés értelmében megyei szervezési igazgatónak is kineveztek azzal a feladattal, hogy felügyelje az egész megyei hálózat működését. Ezzel még nem is lett volna különösebb gond, ezt viszont ő úgy értelmezte, hogy az én tevékenységem abban merülne ki, hogy az általa kiadott utasításokat feltétel nélkül végrehajtsam.
A pártkatonai szerepet nem rám szabták, a gondolati és cselekvési szabadságomat annál fontosabbnak tartom, mint hogy alárendeljem magam egy párt érdekeinek, feltétel nélküli kiszolgálásának. Természetesnek tartottam, hogy az EMNT civil mozgalomként a Néppárt partnere, de azt már elfogadhatatlannak tartom, hogy ilyen mértékben egy civil mozgalom egy párt teljes irányítása alá kerüljön. Ezt tehát nem tudtam elfogadni, és ez a tényállás mondhatni természetes következményeként konfliktusos helyzetek kialakulásához vezetett. Én nem erre vállalkoztam, hanem építő jellegű munkára, mert lehetőséget láttam egy tágabb közösség érdekében történő cselekvésre.
Ugyanakkor nem voltam és nem vagyok hajlandó vezetői kvalitásokat nélkülöző, vezetésre alkalmatlan, intrikákkal és »hátsó kibeszélésekkel« állandó konfliktusokat generáló helyi és megyei néppártos tisztségviselőkkel parttalan vitákat folytatni. Mint ahogyan képtelen vagyok együttműködni olyan személyekkel, akik veleml szemben becsületsértő módon nyilvánultak meg. (…) Részletekbe nem kívánok bocsátkozni, de a fentebb felsorolt okok miatt nem maradt más lehetőség, mint hogy felálljak az »elnöki székből« és hagyjam azokra az »elnökösködést, alelnökösködést stb.«, akik magukról úgy gondolják, hogy jobban tudják csinálni, és én az útjukban állok. (...)”
A levél végén Sánta Imre megköszöni az eddigi bizalmat tagtársainak. Ezt a fejezetet lezárta, ám továbbra is elkötelezett híve marad a székelyföldi autonómiának, és az EMNP jelöltjét, Szilágyi Zsoltot támogatja az elnökválasztási kampányban, mert ő 2004-ben partiumi képviselőként is felvállalta az autonómiastatútum támogatását a parlamentben.
Fadgyas Egmond az EMNP sepsiszentgyörgyi szervezetéről fogalmazott meg éles bírálatot: szerinte azokat, akik nemtetszésüket fejezik ki, nemkívánatos személyként kezelik, és rágalmazó hadjáratot indítanak ellenük. Erre több példa is van – állítja a Minta volt elnöke, aki – hosszas megfontolás után – szintén májusban mondott le tisztségéről. Nem ő az egyetlen, aki ilyen lépésre szánta el magát: „Voltak itt még becsületes, tenni akaró emberek, akiket vagy elüldöztek hatalomvágy miatt, vagy, ha maguktól nem mentek el, tettek róla, hogy becsületükben gyalázva legyenek” – írja lemondási nyilatkozatában, konkrétan is említve Sánta Imre bikfalvi református lelkészt, „aki sokat tett a nemzetért nemes egyszerűséggel”. Fadgyas említi, hogy őt is leárulózták már, és számít arra, hogy távozása után is támadni fogják, de nem tehet mást, mert „már egy új korszak szülötte”, nem tud olyan szervezetben „alkotó módon tevékenykedni”, amely működését tekintve „diktatórikus, centralizált”.
Az EMNP háromszéki elnökének véleményét nem tudjuk közölni, Benedek Erikát lapzártáig nem sikerült elérnünk.
