Fekete Réka
Új tankönyveket, a közbeszerzési eljárások átláthatóságát, fenntartható iskolahálózatot, az állások megtartását, az iskolaelhagyás visszaszorítását, a félbehagyott építkezések befejezését, európai elvárásoknak megfelelő vizsgarendszert, tudásalapú felzárkózást ígérnek évek óta a jövő-menő oktatási miniszterek – csak azt nem teszi hozzá senki, mindezt mikorra szándékszanak megvalósítani.
Ahhoz kétség nem fér: nem a három hét múlva kezdődő új tanévre gondolnak, hisz azt az oktatásügyekben legtájékozatlanabb ember is látja, nyoma sincs semmiféle felzárkózásnak. Óriási vasak állnak ki évtizede megkezdett iskolaépületek felhagyott betoncsonkjából, a tankönyvpiacot hírhedt üzletággá alacsonyították a közpénzekre éhes ügyeskedők, a fejkvótából túlélni sem tudó iskolák rendszere egyáltalán nem hasonlít átgondolt intézményhálózathoz, nyár közepén leépítésekkel riogatják a pedagógusokat, a záróvizsgák eredményeit tekintve a tanulás vonatkozásában sem látszik a felfelé törekvés, inkább haladunk tovább a tudás elértéktelenedésének lejtőjén. És még mindig van lejjebb, mert nem csak valós akarat, de pénz sincs az ígéretek megvalósításához.
Néhány nap múlva átlépünk szeptemberbe, a bűvös hónapba, amikor az iskolaigazgatók egészségügyi engedélyekért szaladgálnak, festetnek, takaríttatnak, próbálják elrejteni a szegénységfoltokat, a pedagógusok visszatérnek otthon töltött szabadságukról, mert utazni kevesüknek volt pénze, többük pedig még most sem tudja, hol is tanít majd az új tanévben. Mi pedig keressük a válaszokat. A legtöbb kérdésben miért nem alkalmazzák az oktatási törvényt még hatályba lépése után három évvel sem? A diákok évközi ellenőrzése, a nyolcadikosok országosan egységes felmérője és az érettségi gyenge eredményeinek kiértékelése után évente megfogalmazott javító intézkedések miért nem köszönnek vissza a tanulók teljesítményében? Hát a pedagógusok (le)szereplése a versenyvizsgákon? Hol marad a reform, mennyiség helyett a minőség, egyenlő esélyek teremtése városon és falun, iskolai autonómia és sok más egyéb, ami kellene az igazi felzárkózáshoz?
Egyelőre még ott sem tartunk, mint korábban, amikor a tudásnak értéke volt, a pedagógust megbecsülték, és nem számított, kinek mennyi pénz nyomja a zsebét, szabad utat kapott a tehetség és a szorgalom, a törvény be nem tartását pedig büntették. Ezért aligha hihető, hogy amíg saját magunkhoz nem zárkózunk fel, addig mások útját járhatjuk. Ami nem biztos, hogy jobb a miénknél, legfennebb fényesebb.
