Bár a vihar ledöntötte és felforgatta a szombaton felállított sátraikat, s vasárnap is kisebb-nagyobb záporok tették próbára kitartásukat, a szárazajtaiak mégis megülték a falunapot. A kis közösség első alkalommal tizenkét esztendeje ült össze közös mulatozásra, majd hosszú kihagyást követően tavaly szervezték meg ismét a Szárazajta Napot: a falu lakói igénylik, örvendenek, hogy együtt lehetnek, ezért nem hagyják elsatnyulni, az elkövetkezendőkben is megtartják – ígérték az esemény éltetői.
Elszánt emberek alkotják a nagybaconi rezesbandát: az sem tántorította el feladatuk teljesítésétől, hogy amikor elindultak Szárazajta utcáin, hogy zenéjükkel megszólítsák, toborozzák a falu népét, még nem lehetett tudni, az éjjeli vihar visszaköszön-e. A fúvósok nem sokáig élvezhették a főszerepet, mert bár a nóta fontos, az egyre növekvő vendégsereg tekintete inkább a baróti Princess és Mozaik csinos mazsorettjeinek fellépését követte. Az esemény valójában a kultúrház udvarán Péter Attila iskolaigazgató köszöntését és Bartalis Sz. Pál lelkipásztor áldását követően vette kezdetét. A sátrak mellett hat csapat állt kondér mellé, s kívánta bizonyítani, az ő kezükben áll legjobban a fakanál. Olá-Máté István alpolgármester figyelemmel követte a szakácsokat, majd a lehető legdemokratikusabb módon – s elkerülve a sértődést – mindenkinek első díjat adományozott. A színpadon a nagybaconi Pásztortűz néptánccsoport és szárazajtai lányok és fiúk sok lelkesedéssel és kitartással ropták a táncot, s énekelték legszebb népdalainkat – jutalmuk hosszas és őszinte taps volt. A délutáni órákban hat labdarúgócsapat mérte össze erejét, helybeli fiatalok pedig az Irigy Hónaljmirigy és a Székely Góbék hagyományait követve adták elő produkciójukat, majd a községgel testvér-települési viszonyban álló Okány polgármestere, a nótaénekesként is ismert Fekete Zoltán lépett fel. Estefelé Incze Endre túrós puliszkát készített, s megkínálta a vendégsereget. A falunap utcabállal és tűzijátékkal zárult.
