Abszurdisztán – nevezhetnénk, persze, másképpen is, de állandóan úgy érezzük, hogy egy soha be nem fejeződő Caragiale-tragikomédiában élünk, amelyre sajnos előbb-utóbb rámegyünk, másokkal együtt – Abszurdisztán marad. Itt nem változik semmi, s ha igen, csak a szavak, a hazaffyas, demagóg politikai szónoklatok szintjén, és soha nem látjuk meg ama alagút végét, amelyben jelenleg Abszurdisz­tán vesztegel, akár a különös körülmények között elsinkófált román kereskedelmi flotta hajói, amelyek vannak is, meg nincsenek is, s ha vannak, ki tudja, éppen hol.
Az országban két évtizede dühöng a korrupcióellenes harc. Újabb és újabb tévémogulok, iparmágnások, kiskirályok kerülnek rácsok mögé, de a korrupció valahogy nem csökken, sőt, bizonyos feltételezések szerint növekedik, s akár a kereskedelmi flotta emlegetett hajói, elő- s előbuknak a ködből régóta eltemetett, elparentált, függőben lévő korrupciós ügyek!
Így például mostanság megint egyre több szó esik a gyermekkereskedelemmel vádolt Cristian Burci-ról, az ő ügye is leállt, ki tudja, meddig, noha bizonyítékok vannak arra, hogy igenis nagyban űzte, lelkesen, jobb ügyhöz méltó szorgalommal adta el a csecsemőket, a gyermekeket, dossziéit a terhelő bizonyítékokkal jegelték, ő most egy köztiszteletben álló, Traian Băsescuhoz közel álló üzletember. Ilyenkor valahogy nem kerül le a máskor másokkal oly szigorú Justitia szeméről a kötés, vagy ha igen, az istennő félrefordítja arcát, van, amit még ő sem akar látni. Nem csoda, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség nagyralátó ügyészei sem vesznek róla tudomást. S nem ez az ügy az egyetlen, amelyről nem. Bizonyos szelektivitás jellemzi munkájukat, rosszindulatú feltételezések szerint a politikai széljárástól sem teljesen függetlenül. De ez persze feltételezés. Az viszont, hogy mostanság már nemcsak a kiválóan tájékozott államfő mondja be, még ítélethozatal előtt, az ítéletet, hanem Laura Codruţa Kövesi, a Korrupció­ellenes Ügyészség főügyésze is, sőt, Ca­melia Bogdan, a Voiculescu-perben példás ítélettel debütáló ügyésznő is, már nem feltételezés. Ők tudják, amit tudnak, s amit mi nem látunk meg soha, mert nem vagyunk előrelátóak. Így megy ez.