Darling – csakúgy, mint az augusztus 5-én tartott első tévévitán – az éjszakába nyúló vitában is megpróbált egyenes választ kapni Salmondtól arra, hogy mi lesz Skócia fizetőeszköze elszakadása esetén, különös tekintettel arra, hogy a brit kormány már korábban egyértelműen elvetette a fontunió fenntartását Skócia függetlenedése esetére. Salmond gyakorlatilag szó szerint megismételte az első vitán hangoztatott álláspontját, miszerint senki nem akadályozhatja meg Skóciát a font további használatában függetlensége esetén sem. A skót kormányfő többször is egyenes utalást tett arra, hogy Skócia nem fogja átvállalni az Egyesült Királyság teljes államadósságából rá jutó részt, ha Londonnal nem sikerül megállapodni a fontunióról. Darling erre a kijelentésre azzal érvelt, hogy ha a skót kormány ezt komolyan gondolja, és meg is teszi, az abban a pillanatban szuverén törlesztési csődöt jelent a piac szemszögéből. Az uniópárti politikus megismételte azt az érvét, miszerint ha Skócia megállapodás nélkül használná tovább a fontot elszakadás esetén, az olyan lenne, mint ahogy Panama is egyoldalúan használja fizetőeszközeként az amerikai dollárt. Alex Salmond azzal érvelt, hogy ha a népszavazáson az elszakadáspárti erők győznek, az demokratikus mandátumot jelent a fontunió fenntartására, mivel a skót kormány függetlenségi programjában szerepel a font megőrzése fizetőeszközként. A font egyébként is nemzetközileg forgalmazott valuta, tehát Skócia is használhatja – tette hozzá. Darling szerint azonban ezt Salmond kormánya hiába hirdeti meg, ha az Egyesült Királyság fennmaradó része nem hajlandó Skóciával osztozni a fonton skót elszakadás esetén. Skócia elveszítené a Bank of England – a brit jegybank – likviditási garanciáit és a brit költségvetés forrásait. Ilyen feltételek mellett a piacok számára elfogadhatatlan lenne a font egyoldalú további használata, ami térdre kényszerítheti a skót gazdaságot – hangsúlyozta.
Éles összecsapás tárgya volt a tévévitán az északi-tengeri olajkincs kérdése is. A kormányzó Skót Nemzeti Párt nem kis részben erre az olajra építi a függetlenség finanszírozási tervét, és már az 1970-es években is az volt az egyik politikai jelszava, hogy az északi-tengeri olaj „Skócia olaja”. Ugyan­akkor iparági szakértők az északi-tengeri mezők hozamának gyors apadását jósolják: a kitermelhető nyersolaj mennyisége 2020-ig várhatóan a legutóbbi csúcs egyharmada alá csökken. Alistair Darling kijelentette, hogy az elmúlt két év mindegyikében az északi-tengeri lelőhelyekből származó jövedelem 5–5 milliárd fonttal elmaradt a tervezettől. A függetlenségellenes kampány vezetője szerint ez több, mint amennyit a skót kormány évente a közoktatásra költ, és kétszerese a skót állami egészségügyi szolgálat éves költségvetésének. Mindez jelzi, hogy az északi-tengeri olajbevételre alapozott finanszírozási tervek hatalmas kockázatot jelentenek, mivel ezek a bevételek bizonytalanok – mondta Darling. Alex Salmond ezt az érvelést azzal vetette el, hogy az olajkincset az ilyen természeti erőforrásokkal rendelkező országok mindegyikében áldásnak tartják, csak a skót függetlenségellenes kampány vezetői tekintik koloncnak. Salmond szakértői becsléseket idézett, amelyek szerint a következő 35 évben még 15–16,5 milliárd hordó nyersolaj-egyenértéknek megfelelő energiahordozó nyerhető ki az északi-tengeri mezőkről, ami mai árfolyamon ezermilliárd font értéket jelent. Darling azzal vágott vissza, hogy ez a nagybani eladási árfolyam, amelyből a skót kormánynak csak az adóbevételek jutnak, a profit a kitermelő magáncégeké.
A tegnap hajnalba nyúló heves, sokszor személyeskedésig durvuló vita után a The Guardian vezető baloldali brit napilap megbízásából, 505 fő bevonásával elvégzett gyorsfelmérés azt mutatta, hogy a választók 71 százaléka szerint Salmond teljesített jobban, és 29 százaléknyian vélték úgy, hogy a tévévitát Darling nyerte meg. Ez komoly fordulat: az augusztus 5-én rendezett első televíziós vitát egyértelműen Darling nyerte, bár jóval kisebb fölénnyel a skót kormányfőnek jelenleg kimutatott győzelemnél: akkor a megkérdezettek 56 százaléka mondta azt, hogy a függetlenséget ellenző kampány vezetőjének teljesítményét találta jobbnak, és 44 százalék érezte úgy, hogy abból a vitából Salmond került ki győztesen.