A politikai prostitúció legalizálásaként is értelmezhető jogszabály célja világos: Pontáék minél több ellenzéki polgármestert, tanácselnököt szeretnének leigazolni az államfőválasztás előtt, a helyi választott tisztségviselőknek ugyanis kulcsszerepe lesz a voksolás során, segítségük döntő lehet abban, hogy ki költözhet végül a Cotroceni-palotába. Attól meg igazán nem kell tartanunk, hogy a szocialisták nem lesznek elég meggyőzőek: a költségvetési források fölött rendelkező, valamennyi állami intézményt uraló alakulatnak az eszközök széles tárháza áll rendelkezésére, hogy jobb belátásra térítse az önkormányzati vezetőket. Magukhoz édesgethetik őket például azzal, ha költségvetési alapokat utalnak ki az általuk vezetett települések számára, vagy akár nyomást is gyakorolhatnak rájuk, ellenőrzésekkel, a pénzcsapok elzárásával fenyegethetik, vagy éppen zsarolhatják is egyik-másik politikust. Meg aztán arról sem feledkezhetünk meg, hogy sokan önszántukból csatlakoznának a hatalmon lévőkhöz – mégiscsak könnyebb az élet a húsosfazék közelében, mint magányosan, ellenzéki pozícióban.
A tiltakozások dacára elfogadott sürgősségi rendelet egyértelműen jelzi: az államelnöki tisztség megszerzése révén a teljes hatalomra törekvő szociáldemokraták számára az elnökválasztáson kívül most semmi egyéb nem fontos. Az sem, hogy az intézkedés voltaképpen a választói akarat semmibevételét jelenti, a választások tisztaságát is veszélyezteti, de még az sem, hogy magukra vonhatják a nyugati hatalmak rosszallását.
Ma liberális, holnap szocialista – minden lehetséges, ez Románia. Ma jogállam, olyan, amilyen. Holnap?