A csalók újsághirdetést tesznek fel, vagy szórólapon hirdetik a ,,nagy üzletet". Azaz Singer márkájú, régi varrógépet keresnek, s megadnak egy telefonszámot. A csalit bevevők felhívják, hogy rendelkeznek egy ilyen géppel, mire megtudják, hogy azért harmincezer eurót fizet a ,,közvetítő", ám mivel a ,,felvásárlónak" két azonos sorszámú kell, egyszerre fizet, a kettőért hatvanezret. De szerencséje van az illetőnek, mondja a ,,közvetítő", mert épp az imént jelentkezett valaki, akinek pontosan a megfelelő sorszámú gépe van, s hajlandó háromezer euróért eladni. Ha még mindig nem vált gyanússá az ,,üzlet", az eladó elutazik egy másik megyébe, s ott megvásárolja az árut. Például egy sepsiszentgyörgyi naiv ember Hunyad megyébe utazott, ahol lepengette a háromezer eurót, s azóta is két varrógépe van, mert a ,,közvetítőt" ugyebár már nem lehetett elérni.

Újabban más módszerhez folyamodtak a csalók. A telefonálónak megígérik a nagy összeget, de megadnak egy számlaszámot, hogy bizonyos összeget utaljanak arra valamilyen illeték gyanánt. Kis idő múlva újabb pénzt kérnek, s ez így folytatódhat egy ideig. Például egy sepsiszentgyörgyi lakos képes volt tizenhét alkalommal különböző ,,illetékeket" befizetni összesen 5440 lej értékben, mire rájött, hogy átverték.