Farkas Réka
Sok jót nem remélhetnek az ötödikesnél nagyobb gyermekek és szüleik az új tanévben sem. Marad a régi fejetlenség, összevisszaság, az ötven évvel ezelőtti módszerek, elavult tanterv, tankönyvállomány és az oktatásért felelős szakemberek is csak tapogatóznak, értik a változás szükségességét, a legnagyobb hibákat is látják talán, de minden jel szerint tehetetlenek.
Szomorú összképet nyújt a román oktatási rendszerről Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, akit az RMDSZ a legjelentősebb, legjobb magyar oktatási szakemberek között tart számon, s akire a hírek szerint a minisztériumban is figyelnek, van valamelyest szava országos viszonylatban is. Tudásából, tapasztalatából, erejéből csupán a hibák egy részének azonosítására futja, megoldásokat ajánlani alig tud. Megállapítja, hogy hiába próbálják feldolgozni, kiértékelni minden esztendőben a vizsgaeredményeket, fogalmaznak meg javító javaslatokat, nincs foganatjuk, évről évre változik a diákanyag, módosulnak a követelményrendszerek. Mit lehetne tenni? Nem tudja. Rámutat, hogy a mai gyermekek figyelmét nem lehet lekötni a rég bevált, klasszikus módszerekkel, ám elismeri, gőzük nincs, milyen út lenne a megfelelő, mint fogalmaz, az egész világban tapogatóznak ilyen irányban, s bár megemlíti a sikeres finn vagy eredményes német modellt, az is kitetszik, a román elképzelésnek még híre-hamva sincs. A szakiskolai oktatás újraindításától remélnek változást, ám hogy jól kitalálták-e, valóban szakmát, munkalehetőséget adnak-e a fiatalok kezébe, az évek múlva derül ki. Sokszor mondtak már csődöt hasonló nekilendülések, a jó elképzelés elveszett a hibás megvalósításban.
Hosszú évek után az is kikristályosodni látszik, hogy a reformot a tanárok képzésével kellene kezdeni. Ám ez is csupán ötlet, konkrét javaslat mikéntjére nincsen. Maradnak hát a jó és gyenge tanárok, ugyanolyan bérezéssel, számonkérési lehetőség nélkül. A jövő? Csak annyit tudni, hogy valami másra lenne szükség. Ki találja ki, ki valósítja meg?
Szomorú, hogy az oktatás minőségéért felelősök is ködben tapogatóznak, és addig valós, eredményesnek remélt reformot hiába várunk, amíg nincsenek olyan felelős pozícióban lévő szakemberek, akik kitalálnák a járandó utat. Nem szabad türelmetlennek lenni, int Keresztély Irma. De a gyermekek nőnek, nem várnak. Valamit elkezdtek a kicsiknél, az óvodásoknál, elemistáknál, nekik talán már jobb lesz, mondja. A többieket leírták? Beletörődtek a felelősök, hogy újabb generáció szaporítja az áldozati nemzedékek sorát?
