Erősen szívja a fogát az ukrajnai gondok miatt a NATO főtitkára, Anders Fogh Rasmussen. Mi viszont megnyugodhatunk, mivel bejelentették, hogy a hétvégi NATO-csúcson megtárgyalják öt katonai bázis Kelet-Európába telepítésének tervét.
Az ötből egyet éppen nálunk állítanak fel. Aztán, légterünk biztonságát szavatolandó, fogadunk bizonyos számú katonai repülőgépet is. Ezenkívül itt, a keleti végeken tízezer katonából álló gyors reagálású erőt is felállítanának, amely gyorsan és oda üt, ahová éppen köll. Az oroszoknak jelenleg 845 ezer katonájuk unatkozik, akik közül néhány száz vagy ezer néha harci járművestől áttéved Ukrajnába. Olyan alapon, miszerint a verekedés úgy kezdődött, hogy a koma visszaütött, a harcok is úgy kezdődnek: a komák visszalőnek. Nekünk nem kell aggódnunk, mert az amerikai rakétaelhárító rendszer deveşelui-i bázisa mellett – amely az ideirányított iráni rakétáktól óv – most már az oroszok ellen is védettek vagyunk. Az igaz, hogy mostanig Romániát nem fenyegette meg Putyin, de ha ezt a katonaitámaszpont-telepítést fenyegetésnek tekinti, még megteheti, ahogy Kijevvel is megtette a minap. Azt mondta az Európai Bizottság elnökének, Barrosónak, hogyha akarja, két hét alatt elfoglalja Ukrajna fővárosát – mondjuk, ezt utólag tagadta, mondván, a mondatot csak helytelenül ragadták ki a szövegkörnyezetből, mint a Krímet Ukrajnából.
Érdekes, hogy minél békésebb, tárgyalásos úton próbálják megoldani a konfliktust, annál kevésbé sikerül. Ha sokáig haladnak ezen a békés úton, a végén még háború lesz belőle. Fő, hogy mindenki harcol a békéért.
Az ukrán katonák közben dezertálnak, mert harci szellemük meglehetősen gyenge, és a fegyelem laza. Az orosz katonák azért tévednek át Ukrajnába, mert olyan térképet kapnak, amelyet Putyin rajzolgat, és amelyen az a vidék Új-Oroszország (Novorosszija) néven szerepel. Az oroszok morálja sokkal jobb, mint az ukránoké. Már csak azért is, mert 2012-ben fizetésüket háromszorosára emelték. Hadi kiadásait Oroszország 2015-ig 2000-hez képest megháromszorozza. Van pénzük a gázból, és ha sokat fenyegetik az embargóval – amely több kárt okoz az uniós országoknak, mint az oroszoknak –, akkor majd ők sem adnak gázt. Putyin éppen most utazott Távol-Keletre megszemlélni az épülő kínai gázvezetéket. Ha kész, a kínaiak bármennyi gázt megvesznek tőlük.
Az orosz vezér azt is közölte, hogy csak saját védelmére fejleszti nukleáris arzenálját. S ha megtámadják Oroszországot, a betolakodó hadsereget majd atommal hintik meg? De mi lesz a helybeliekkel? És ha nem támadják őket, mire használják az atombombákat?
Örvendetes, hogy az orosz meg az ukrán elnök is állandóan egyeztet, tárgyal, és mindent megígér a válság békés megoldása érdekében. Az ukránoknak már volt egy-két jó húzásuk a nagy felfordulás közben. Többek közt bevezettek egy, a kisebbségek számára hátrányos nyelvtörvényt. Nem nagyon lehet tudni, hogy az oroszbarát szakadárok mit is akarnak. Emlegetnek olyasmit, hogy kérik az orosz nyelv hivatalossá tételét, meg a donyecki és luhánszki területek különleges státuszúvá nyilvánítását, népszavazást, de ezekről senki nem akar hallani. Ukrajna anyagi támogatásban részesül, a pénzből majd fegyvereket vehet támogatóitól. Oroszország remélhetőleg megkapja a francia helikopter-anyahajókat, a Mistralokat. Így a katonai egyensúly nem borul fel. Putyin és Porosenko is megfogadja, hogy minden ígéretét betartja. Aztán minden marad a régiben.
Az ukránok szerint Putyin szószegő. De vajon milyen a csokoládégyáros ukrán elnök, Porosenko? Ő magához édesgette a választókat, így elnökké választották. A magyaroknak is megígérte mézesmázos szavakkal, úgy alakítják ki a választókörzeteket, hogy magyar többségű is legyen köztük, így legalább egy árva képviselőjük bejuthat az ukrán parlamentbe. Most ezt az ígéretét bokros teendői miatt nincs ideje betartani.