Az ellenzék egyik államfőjelöltje, Klaus Johannis, a liberális párt elnöke a bukaresti ítélőtáblához fordult, felkérését elfogadták, és továbbították a mindenható alkotmánybírósághoz. Mint mindenről Abszurdisztánban, erről is a bölcsesség birtoklói, az alkotmánybírák döntenek. De hogy mikor, nem tudni. Meg­szokhattuk már, fontos döntések előtt – nem minden előrelátás nélkül – kivárnak.
Johannis egymást leköröző nyilatkozataiban, módszeresen, kissé körülményesen, de a lényegre tapintva fejtegeti ellenvetéseit. Szerinte – és más jobboldali politikusok szerint – a sürgősségi kormányrendelettel kierőszakolt módosítások egészen egyszerűen érthetetlenek. Egy azonban teljesen vi­lá­gos: kedveznek a csalásnak. Azáltal, hogy egyenesen támogatják a mozgóurnás szavazást, és a más településeken való pótlistás voksolást is gyermetegen leegyszerűsítik, valósággal bátorítják a választási turizmust, hiszen már eddig is, a sürgősségi kormányrendeletet megelőzően választások sora bizonyította: nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen lefülelni a többször sza­vazókat. Ráadásul a kormányrendelet megmagyarázhatatlan módon törli a rendellenességek könnyű azonosítását szolgáló rendelkezéseket. Johannis többször is élesen fejtegette, hogy ez már önmagában is megkönnyítheti a választási csalásokat, hiszen a csalóknak, a többször, több helyen szavazóknak kedvez. Victor Ponta nyeglén, a nehéz kérdéseket kikerülve válaszol, szerinte és politikustársai szerint a sürgősségi kormányrendelet módosításai a szavazás egyszerűsítését szolgálják.
Ahogyan beindult a kampány, megkezdődtek a megszokott helycserés támadások is, egyre több kisebb és nagyobb település polgármestere igazol át másik pártba, remélve, hogy így, a cserével megőrizheti hatalmát. Nem az a fontos, hogy melyik pártba tartozik (párthűség, ideológia, ugyan, itt Kelet kapujában vagyunk, ahol semmit nem vesznek komolyan!), hanem hogy polgármester marad-e. Valószínűleg sokaknak be is válik számításuk, és ez átrajzolhatja a választási térképeket.