Kitűnő orgonista, karmester, faragó és festő-restaurátor volt. Az elemit Kálnokon, szülőfalujában, a tanítóképzőt Székelykeresztúron végezte. A kolozsvári unitárius templom kántora volt, az unitárius gimnázium kézimunka-tanítója. In­nen érkezett Árkosra, ahol 1916 és 1941 között áldásos tevékenységet fejtett ki. Faragóműhelyt, faiskolát, mintakertészetet létesített, népi zenekart, dalárdát szervezett. Keze munkáját és emlékét őrzi a kál­noki unitárius templom általa restaurált kazettás mennyezete. Síremléke a kálnoki unitárius temetőben van.
A templomi ünnepségen Szabó Adél helybeli lelkész szólt az összegyűlt templomos néphez. Régeni Áronra a 101. életévében lévő tiszteletes Nemes Dénes, Bodokon élő volt kálnoki lelkész emlékezett és imádkozott. A görög mitológia egyik jelenete alapján hangsúlyozta, hogy a legnagyobb nehézségeknek sem szabad megtántorítaniuk az embert, mert Ré­geni példája is bizonyította, hogy mindig van újrakezdés. Márk Attila, az árkosi unitárius egyházközség énekvezére, aki jeles elődjének mun­kásságát kutatta, érdekfeszítően taglalta Régeninek a falu zenekultúrája érdekében kifejtett tevékenységét. A Régeni Áron nevét viselő árkosi dalárda a névadó által hangszerelt számokat mutatott be. Antal Já­nosné Dancs Klára, Régeni Áron unokahúga, jeles felmenője hagyatékénak kutatója, a család genealógiai táblázatának összeállítója gyerekkori emlékeit idézte. E sorok írója olyan érdekes emlékfoszlányokat elevenített fel, amelyek Régeni Áron kevésbé ismert arcélére világítottak rá. Az unitárius gyülekezeti házban Régeni Áronnal kapcsolatos fotókat állítottak ki.